H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

Bevezetés

(pragmatikai) és a szűkebb (poétikai vagy bibliográfiai) irodalomtörténet-írás szorosan és nyilvánvalóan összefügg egymással. Az énekek olyan poétikai vagy bibliográfiai jellemzői, mint pl. a műfaj vagy a gyűjteményekben való előfordulási gyakoriság összefüggnek azokkal a követelményekkel, amelyeket az egyházak az éneklő gyülekezet és annak vezetői - támasztottak az énekekkel szemben. A mostani irodalomelméleti közmegegyezés szerint az irodalmi folyamatban a befogadó az egyik főszereplő.

1

6 Ebben az értelmezői közösségben a befogadó a gyülekezet, az alkotó az énekszerző, a hivatásos közvetítő pedig a lelkész, a kántor vagy az iskolásgyermekek. Természetesen az alkotó egyben lehet közvetítő is, illetve minden esetben maga is befogadó stb. Forrásainkban a három kategóriával szemben megfogalmazott követelményeket nem lehet egymástól elválasztani. Esetünkben ugyanis az alkotókra és közvetítőkre vonatkozó követelmények a befogadóra szintén vonatkoztak, hiszen minden esetben a gyülekezet szempontjait tartották szem előtt. Újfalvi Imre

1

7 előszavának a zsoltárfordítókkal kapcsolatos kritikája például - túl szabadon fordítják a zsoltárokat, illetve, hogy nincs még kész mind a 150 zsoltár fordítása - a befogadóra is vonatkoztatható: az olvasó a kezében lévő zsoltárfordításokat ne kritika nélkül olvassa és énekelje, azaz ne tekintse Bibliának, ne becsülje az emberi szerzésből való éneket úgy, mint a bibliai zsoltár hü fordítását. Újfalvi ezzel a gyülekezet értékorientációját segítette elő, illetve próbálta befolyásolni. A befogadó a főszereplő abban az értelemben is, hogy a fő cél a tanítás, a gyülekezet tagjainak lelki üdvössége volt. Ugyanakkor a „befogadó" szó tulajdonképpen nem egészen megfelelő, hiszen a gyülekezet nem a végső befogadó, mivel az „épület", a haszon csak a gyülekezet és az Isten közötti kapcsolatban valósulhat meg. Az ének olyan isteni dicséret, amely imádság, azaz könyörgés Istenhez vagy hálaadás neki. A befogadó tehát maga is beszél, pontosabban énekel, és azt szeretné, ha Istennél meghallgatásra találna. Isten a végső befogadó, de csak akkor, ha valóban lelki éneklés történik. Ez az éneklés szabályozásának értelme.

1

8 A gyülekezeti énekek/éneklés korai korszakában - a megközelítésektől függően - többféle időhatár is kijelölhető. A zenetörténet a Buda eleste és visszavéte1

6 Az 1960-as évektől a magyar irodalomtudományban jelen lévő recepció-elméletek közül elegendő itt BOJTÁR Endre Az irodalmi mű értéke és értékelése címűl968-1969-es tanulmányára utalni (1983, 9-55). 1

7 A szakirodalomban elterjedt névalak (a teljes névalak: Szilvásújfalvi Anderkó Imre). 1

8 Az, hogy a Biblia Isten kijelentése, a zsoltárok esetében nem közvetlen (Istentől Istenhez szóló) dicséretet jelent. A Szentlélek a zsoltárszövegeket emberi ajkakon való megszólaltatás céljából sugalmazta, többek között azért, hogy segítsen a bajba jutott emberen. 10