H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

II. Az éneklést és énekszerzést meghatározó követelményrendszer

kül" egyes nemzetek használnak orgonát - akkor fogalmazta, amikor éppen Hollandiában, a franekeri akadémián tanult. A William Arnes nyomán járó egyik legnagyobb puritán teológus. Martonfalvi Tóth György kétféleképpen közelíti meg a kérdést. Az első esetben Arnes érvét felhasználva veti el az orgonát: 1. Kor. 14 szerint a könyörgést értelemmel, tehát úgy, hogy mások is értsék, kell végezni. Arnes szerint: „Hinc fracta illa Musica, quae intelligentiam excludit, abesse debet a sacris exercitiis pietatis, 1 j "> ' saltem qu£e cum aliis habemus.""" - Martonfalvi Tóthnál: Elhetünk-é hát a másokkal való könyörgésben muzsikával, orgonával, hegedűvel, dobbal, síppal, kobozzal, sat. Nem, mert ezt érti ugyan a muzsikáló, de nem mások (T35: 260-261). A 'fracta musica' kifejezést tehát itt Martonfalvi Tóth a hangszeres zenére érti. A második esetben Martonfalvi Tóth hosszabban magyarázza Amest, és más szerzőket is felhasznál. Kiindulópontként a fenti vélemény szerepel, majd Alsted-13 nyomán a musica instrumentális kétféle osztályozása: simplex, qua: pure canit és fracta seu composita, ornata. Ugyanakkor nem adja meg Alsted definícióit. Úgy tűnik, hogy ezeket Martonfalvi Tóth csak szóbeli előadásaiban részletezte, és közismertnek vette a simplex és composita, ornata közötti különbségek ismeretét."

1

4 A musica simplex Martonfalvi Tóthnál az egyszólamú éneket jelenti, s mivel ezt mindenki érti, ezért lehet az istentiszteleten gyakorolni. A musica fracta seu ornata pl. a hangszerkísérettel vagy anélkül előadott motettákat jelentheti, s mivel ezeket nem mindenki érti, nem lehet istentiszteleten, csak azon kívül éne9 ] 5 kelni. Ezután Martonfalvi Tóth, Arnoldus müve alapján" az evangélikus ellenvetést ismerteti, amely szerint lehet a musica fracta seu artificialis, ornatáva\ élni. Ezt azonban a szokott érvvel, egyértelműen a hangszerekre vonatkoztatva. Martonfalvi Tóth elutasítja: az ószövetségi kultuszhoz tartozik, és már érvényét vesztette. (Elhagyja azt az Arnoldus-megjegyzést, mely szerint lehet a gyülekezet énekét orgonával kísérni az istentiszteleten!) A fent ismertetett nézeteken kívül a következő, hangszerekkel kapcsolatos adatokat találjuk forrásainkban: -A hangszerek fajtáiról - T5: 436; Ν12: 257; Ν19: 204-205. - Bibliai helyek a hangszeres zenéről: lMóz. 4, 21; 2Móz. 15, 20; Bír. 1 1, 34; ISám. 16, 23; 2Sám. 6, 15; 2Kir. 3, 15; a Zsoltárkönyv ben több helyen; Mt. 9, 23 -T5: 438 skk. 2I

2AMES, William, 1641, 265. 21

3 ALSTED, Johann Heinrich, 1630, 1203 skk. 21

4 Az egész Alsted-rendszert hosszadalmas lenne ismertetni, s zenei kompetencia hiányában sem vállalkozhatom rá. 21

5 ARNOLDUS, Nicolaus, 1680, 354-355. 89