H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

II. Az éneklést és énekszerzést meghatározó követelményrendszer

orgonát is, de elmúlván az házasság, el nem készülének azok is. Religióra nézve nem adák néki, noha más tisztességes színt csináltanak az dolognak."

20

1 Az orgonakérdés azonban továbbra is foglalkoztatta a református teológusokat. Geleji Katona István erdélyi püspök az Öreg Graduál (RMNy 1643) kiadásához írt előszavában részletesen tárgyalja azt (Éli: ((4)

r skk.). Ennek két oka lehet: az egyik, hogy Geleji Katona enciklopédikus igénnyel tárgyalja a zenével kapcso90? latos álláspontokat, a másik (amint erre először Szabó Gyula mutatott rá)," " hogy talán nem mindenhol hallgatott el Erdélyben az orgona, ha Geleji Katona akkora hévvel támadta még 1636-ban is. Mindkét ok igaz lehet, hiszen az előszóban a hangszerek eredetétől és bibliai példáktól kezdve minden megszokott érv felsorakozik. A 16. századi református művekhez hasonlóan Geleji Katona az érveléshez Polydorus Vergilius De rerum inventoribus libri octo c. művét, Kálvint, illetve az 003 ő nyomán járó szerzőket használta fel." Geleji Katona, akárcsak sok más külföldi református szerző, a „levitái árnyékozó tisztelethez" sorolja a hangszereket, melyekről nincs szó az Újszövetségben. Radikális következtetése szerint: ki kell hányni őket, ahol vannak. (A fejedelmi udvar gyakorlatát ismerve azonban megengedi, hogy a palotákban és mértékletes vendégségben legyen hangszeres zene.) De láthatólag a befogadói magatartás meggátolta a teljes végrehajtást: „Azok talám még-is menthetőbbek az kik a' régieket meg tartyák, hogy az meg avult rosz szokáson kapdoso együgyű kósséget le hányattatásokkal fel ne zajditsák, de az kik ujjakot tsináltatnak, egy általlyában menthetetlenek..." Eszerint az orgonaszó nem mindenhol szűnt meg, vagyis a folytonosság nem szakadt meg, ezért is nyerhetett viszonylag könnyen újra tért a 18. század folyamán. (Először a nagyenyedi kollégiumban jelent meg az orgona a 17. század végén, de akkor még csak tanítási céllal: „pro cantu exactione".

20

4 ) Szathmárnémethi Mihály szintén a „ceremóniákhoz" tartozónak, ószövetségi maradványnak ítéli a hangszerhasználatot (T36: 377). Két bibliai érvvel erősíti meg állítását: ma lélekben és 20

1 KEMÉNY János. 1986, 47, 298. 20

2 SZABÓ Gyula. 1944. 54-56; 1. még CSOMASZ TÓTH Kálmán, 1959, 247; SZT. X, 21: „orgona nagy és jó vala benne [ti. a marosvásárhelyi templomban] ... hogy annak nincsen mássá Erdélyben egyik kolcsos városban is." :0

3Alsted 1620-as Theologia polemica c. művében szintén a kálvini érvek ismétlödnek (SCHULTZ, Ingo, 1967, 68-76). Geleji Katona az Institutio alapján, ugyanakkor mégis önállóan fejtette ki nézeteit. 20

4 P. SZATHMÁRY Károly, 1868, 120. 87