H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
II. Az éneklést és énekszerzést meghatározó követelményrendszer
lést, mind a hangszereket. Megállapítja, hogy az egyházi rendtartásokban való különbözés nem választja el egymástól az egyházakat, mégis a sok evangélikus szokás felsorolását gúnyos kérdés formájában teszi meg: „pokolra taszittottoké minket, Oh Augustana Confessioval nevezetes kőrőBtyén Atyánkfiai, imez aprolekos, és idvősségűnkre nem szükséges dolgokért? tudnia illik, hogy az Kámsát reánc nem vészük? ...hogy discantra és Orgona, hegedű szo után nem éneklünc?" [TI2: (;)i v]· Majd a továbbiakban még kevésbé tűnik meggyőzőnek, hogy Samarjainak eredetileg a „magyar harmónia" elérése volt a célja. Kijelenti, hogy az evangélikusoknál lévő szertartásokat és szokásokat valójában csak a német és szlovák egyházak tartották meg, és az ostya kivételével a magyar evangélikusok a reformátusokkal egyezően gondolkodnak ezekről a kérdésekről. Ez utóbbi megállapítás azonban, még Samarjai egyházkerületében is, erős túlzás lehetett. Ráadásul olyan jól tájékozott embernek, mint Samarjai, a távolabbi vidékek magyar evangélikus szokásairól is tudnia kellett. Melius Juhász Péter első megnyilatkozásában, mint azt Czeglédy Sándor kimutatja, még nem ítélte el a hangszereket: csak az a jó ének, aki lelki és aki lelkire tanít, int és onszol. Mind hegedő, mind virginál, orgona mellett énekelhetni ilyen módon akárhol. Mint Dávid és a próféták sokféle vigasságtevő szerszámmal éneklettenek (Pl: 155). Egy év múlva azonban már szigorodott véleménye, s ezután mint emberi szerzést, és mint katolikus visszaélést, elutasította az istentiszteleti orgonaszót. 19 6 Egy helyen evangélikus ellenes kontextusban jelenik meg nála az orgona (P2: g 8 v). Istentiszteleten kívül, akárcsak Kálvin, ő is elképzelhetőnek tartja a zenélést: hát illik keresztyén módra örülni, vigadni, táncolni, hegedülni, mint a jámbor szentek, mert a tisztának minden tiszta, Tit. 1. (P3: Oooir)· Apocalypsis-kommentárjában, a külföldi írásmagyarázatokhoz hasonlóan, a hegedű allegorikus értelmezését adja. 19 7 A hasonlatok Melius Juhász zeneszeretetét tanúsítják: Mint az szép hegedő szóban gyönyörködik ember, így Isten a szentek dicséretiben, éneklésében jámbor, szent, józan és szeretettel teljes életekben gyönyörködik (P5: Yi r); és mint a síp szépen szól az ember lelkével, és billegetésével tud sípolni, így a Szentlélek bordósípjai az tanítók, és ő hegedők csak a Szentlélekkel szólhatnak szépen (P5: Oooo4 V). 19 5 A felsorolásban további evangélikus jellegzetességek: papi kereszt, feszületes öltözet, stóla, oltár, gyertya, képek, kereszthordás a halottak előtt. 19 6 L. fenn a lelőhelyek felsorolásában. 19 7 Krisztus az igaz lant. a hegedű; a felső húrok: az evangélium, a törvény, a szent jegyek; az alsó húrok: a hit, a reménység, a szeretet és a józan, ú j, szent élet; a hegedűs: a Szentlélek. 85
