H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
Bevezetés
gyülekezeti énekek mintájára alakult ki. 1 3 A szövegekben nemcsak a dicséretek jól ismert formulái és versformái tűnnek fel, hanem sok esetben ezek szerepelnek nótajelzésként is. Az alábbi fejezetek az istentiszteleten folyó magyar nyelvű énekléshez, azon belül is elsősorban a gyülekezeti énekléshez és annak tárgyához, az énekekhez kapcsolódó adatokat tartalmazzák. A gyülekezeti és szertartási énekeket a 16-17. században sok esetben hasonló összefoglaló fogalommal látták el: éneknek, isteni dicséretnek (keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretnek) vagy keresztyéni éneknek (keresztyéni isteni dicséretnek) nevezték őket. Szenei Molnár Albert szótárában a dicséret szó latin megfelelője: Laus, Collaudatio, Hymnus, az ének szóé pedig Canticum, Cantus, Hymnus, Cantio. U A szakirodalom gyülekezeti ének (protestáns népének) szóhasználata leszűkíti a túl általános ének- vagy isteni dicséret-fogalmat. A gyülekezeti ének egyrészt olyan protestáns, anyanyelvű népéneket jelent, amelyet az egész gyülekezet énekel a templomi istentiszteleten, másrészt olyan dallammal ellátott strofikus költeményt, amelyet a protestáns gyülekezetek bizonyos szabályozott módon használnak." A 16-17. századi énekek sokszor névtelen szerzői ezeket az evangélikus, református és unitárius énekeket tehát elsősorban istentiszteleti használatra szánták, és gyülekezeti énekeskönyvben jelentették meg. Az alábbiakban tárgyalt források természetesen sok esetben említenek másfajta templomi énekeket is (így például a magyar nyelvű gregorián szertartási énekeket), valamint olyan templomon kívüli alkalmakat, amelyeken szintén elhangozhatott gyülekezeti ének. A gyülekezeti ének-műfaj megközelíthető egyrészt szűkebb, irodalomtörténeti, másrészt tágabb, pragmatikai szempontból. Az első esetben filológiai (bibliográfiai) és poétikai (főleg műfaji) a megközelítés. A második esetben tulajdonképpen nem az ének, hanem az éneklés válik érdekessé, az, hogy az énekek miként működtek az egyházi életben. Ez utóbbi (pragmatikai) megközelítés is irodalomtörténetinek minősül abban az esetben, ha az irodalomtörténet részének tekintjük az irodalom intézményeinek, az irodalmi életnek a történetét. A 16-17. században, amikor még nem beszélhetünk az önálló, független irodalmi intézmény folytonos meglétéről, az írásbeliség egyéb színhelyeit kiváltképpen az egyházakat - is irodalmi intézményeknek tekintjük. A tágabb 1 3/. m., 12. 1 4 SZENC1 MOLNÁR Albert, 1621. 47, 73. 1 5 A magyar szakirodalom egyházi ének és gyülekezeti ének fogalma némiképpen eltér a német szakirodalom Kirchenlied és Gemeindegesang fogalmaitól (I. MGG\ 4, 1649 skk.; MGG , 3. 1147 skk). A magyar fogalmak kialakulása külön tanulmány tárgya lehetne. A gyülekezeti ének-elnevezés helyett csak korlátozott érvénnyel használható Kecskés András protestáns „egyházi közének"-fogalma (1991, 25, 68-75 stb.). 9