H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
Függelék
az Istené, és az Tsászáré, tsak singulare, és igy egy kellemes Totismust ~ ejtenek véle; Egy illyen kortsos Magyarság ez-is: A' pogányok bíznak az ő lovokban, mint ha valamenyin vágynák mind tsak egy lovok vólna, s-arra duzzadnának fel biztokban, holott az igaz Magyarság é vólna; az ό lovaikban. Mert in singulari lova, in plurali ha tsak egygyé, lovai, ha többeké lovaik. Az Írásban penig ez az nagy otrombaság, hogy semmit az szónak eredetire nagy sokak nem néznek, hanem tsak az mint az szó a' ki mondattatásban esik, ugy irják ki; Mint eczer s-mind hogy már egyszer s-mind, jedzi, hogy már jegyzi, hedzi hogy már hegyzi, másotzor, hogy már másodszor, szenyvetz, hogy már szenyvedsz, és tóbb é féle elmétlenségból és itéletlens?gból származott tsufos írások, melly miatt az Magyar nyelv, immár szintén majd el parasztul. De ne mondgyák hogy én uj Gfammatikat írok, és az Magyar nyelvben magamnak Professorságot tulajdonitok, elég légyen ezekről ez alkolmatossággal, mint egy mulólan emlékeznem, tudo(m) az tanuló és az meg ismért fogyatkozásokot örömest el hagyó emberek ezekből egygyet mást szedegetnek elméjekben, az kik penig inkább akarnak az köss?ggel az vétkes szokásban meg maradni, mint valakivel írásokban és szóllásokban jobbítást tenni, szabad, senki ókót ne(m) erőlteti. Nem vólna tala(n) jóbb mint az minnen 6 7' sáját régi ős bötüinkel élnénk, az mellyekben mindenre kiváltképpen való bőtük vágynák, és azok szerént az írásban egymástol nem külőmbözhetnénk; melly bötűk még nálunk jelen vágynák, de félő hogy el ne temetód-fMm^ljenek lassan lassan, melly bizony kár s-szégyen lészen minékünk, ha az mi eleinknek bőtűik az mi gondviseletlenségünk miatt vesznek el. Iele hogy azoknak v/r/wsiktol 67 4 el fajultunk. A' kiváltképpen való vétségeket-is minek előtte meg mutogatnám, kérem atyafiságoson az emberséges és Isten félő Cantorokot, hogy mig nem ez könyvből az Ecclesiában éneklenének, ne restellyék ezt a' kis fáradságot fel ven(n)i, hogy keressék fel ezeket ä vétségeket, s-com'gállyák meg az szerént, az mint én meg jegyzegettem; hogy penig motsok ne essék ez könyvben, egy kis tiszta papyrost ragaszthatnak néhól enyvel az vétkes igének hátára, s-azon felül irhattyák, vagy irathattyák másokkal, szép nyomtatás formán, s-tsak meg sem teszik rajta. Ha én ne(m) restellettem az egész könyvet által olvasni, s-az fogyatkozásokot belőle ki szedegetni, ne restellyék ók-is a' jó atyámfiai azokot az meg mutogattatott fogyatkozásokot fekésekben 67 5 fel keresgetni, és meg e/wendálgatni, mert egyébként sok helyeken nagy hiba, vagy akadék, avagy ugyan benne sülés-is esik az éneklés közben miattok. 67 6 67 2 A Magyar Nyelvtörténeti Szótár: A legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig, szerk. SZARVAS Gábor és SIMONYI Zsigmond. III, Bp„ 1893, 721, „Tótizmus: [Illyrismus]"-ként értelmezi ezt a szót. 67 3 Mi. 67 4 Erényétől. 67 5 Fekvésekben (elhelyezkedésükben). 67 6 Ezután következik az Errata. 450
