H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
Függelék
misericordice, tu nos ab hoste protege, & hora mortis suscipe. Az az; Oh Maria kegyelmenek annya, irgalmasságnak annya, (irgalmasságnak Attyát ismér az írás, de annyát nem) te oltalmazz meg minket az ellenségtől, és fogadgy hozzád halálunknak óráján. Ezeket minden Szentek tsak egyedül az Istentói kévánták. Nem említem itt a' számtalan sok szenteknek imádtatásokra szereztetett hymnusokot, LitánidkoX, Collectakot, és Isten tudja mind mi veszélyeket, a' mellyekkel az Isten ditsós^gének irégylóje az órdóg, minden ó tiszteleteket bálványozásra fordította. Igaz és illendő módját-is immár végezetre az keresztyéni éneklésnek az Apostol meg jegyzi, imez igékben; Énekelvén az ti szivetekben az Vrnak, és hálákat adván mindenkor mindenekről, az mi Vrunk Jesus Christusnak nevében az Istennek és az Atyának. Az mellyekben azt javallya és tanatsollya, elsőben, az Apostol, hogy az éneklés szüból légyen, és nem tsak színből, sem penig nem tsak nyelvel és szájjal; Az az. Istenhez való szübéli ájitatosságból, és nem tsak az ajakaknak zengésekkel, mert az ollyan nem hat az Istennek füleiben, sem nem talál kedvet ő előtte, amaz kőz versetske szerént: Non vox, sed votum, non Cordula musica, sed cor, Non clamans, sed amans, cantat in aure Dei. Az az; Nem az szállás, hanem az fogadás, s-nem az pengő hur, hanem az buzgó szú, sem penig nem az kiáltó, hanem az szerető énekel az Istennek fülében. Korpázza 59 9 ez az ollyan éneklókőt-is, az kik tsak szájjokkal rikoltnak, s-gondolattyokkal széllel nyargalnak, mert az mint hogy az könyörgés buzgóság nélkül tsak ollyan mint az disznóknak röhögések [!], azonkeppen az éneklés-is, 60 0 az Istenhez való kegyesség nélkül, szintén tsak ollyan mint az ökröknek bögések. Dorgáltatnak amaz hegyke Deákok-is (az kegyes ifiaknak bótsület) az kik vagy fel sem nyittyák az szájokot az Chorusban, restelvén, vagy szégyenlvén, az Isteni ditséretet, hanem tsak ugy állónak az Pulpitum m előtt mint egy néma bálványok, maga még az szent Angyalok sem szégyenlik az δ Vrokot Isteneket, fel emelt ének szóval ditsérni; vagy ha énekelnek-is, de tsak szájokkal zen-[((4) v:]gedeznek, s-szemeikkel penig tova más felé egerésznek, hírével sincs az sziveknek, az mit az torkokkal üvóltnek; Es igy az nyelvek szentebb a' sziveknél és az szemeknél, ne(m) gondolván meg hogy ott még az sziveknek gondolatit-is által látó Felséges Istennek ditsós?gés szine előtt állónak, az ki előtt még az szent Angyalok-is szemérmetesen bé fedik szárnyaikkal ortzájokót, lábaikot. Summa; Nem tsak szájjal, hanem szivei kell elsőben énekelni. Kinek, továbbá azt-is megjelenti: Az Vrnak, ugy mond, az az, az Vr Istennek, avagy az Vr Christusnak, az ki kiváltképpen 59 9 Korholja, szidja. 60 0 Hiányzik az elválasztójel: „ének lés-is". 60 1 Kottatartó állvány. 437
