H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

Függelék

meg szakaszsza, és mindjárt éjf^l után néki serkennyen, torkát néki nyissa, s-az ligeteket, erdőkét. berkeket ezer módon változtató discantizálÁsáva 1

50

7 zengedeztesse, hanem az ό teremtőjéhez való buzgósága? Hogy én a' madaraknak tóbb nemeiket, ugy mint az fetskéket, patsirtákat, és többeket itt elől nem számlállyam, mellyek kőzzűl, hogy tudnám, egygyet-is az Isten némán nem teremtett, hane(m) mindeniknek adott valami tulajdon szóllást, az mellyel, az δ módja szerént, ótet ditsérje, az mellyre-is az buzgó Propheta ókót lá hogy rezzegeti; Ditsérjed, ugymondván, az Jehovát minden te szárnyas madár, Az alatt lévő földi állatok-is nem maradnak ebben hátra, ugy annyira hogy tsak egy ékes szinú, és gyönyörű illatú virág szálatska-is, az Istent magában jelen lenni mutattya, és tsak nem ugyan ki rajzollya, az versetske szerént; Prcesentem monstrat, qucelibet herba Deum

m Ezen okon kénszergeti az buzgó Propheta az földi állatokat-is imiilyen bízvást, hogy tisztek szerént az Istent ditsérjék; Ditsérjétek, ugy mond, az Iehovát ti sárkányok, ti hegyek és halmok, gyúmólts termő fák, és minden Cédrusok, minden oktalan állat és baro(m), tsuszó, mászó férgek 50

9 Hát ezekhez képest gondolod-é mennyivel tartozzék inkább az ember az ö teremtettetés^nek végét korosként"

0 elméjében forgatni, és az ó teremtő Vrat Istenét, tellyes életében ditsóiteni? Annyival bizonyára, a' menyivel minden állatok felett való uraságra, s-méltóságra emeltetett, és az Istennek bővebb kegyelmében részeltetett, az mint ezt-is, az Szent Lélek ihlette Sz(ent) David Propheta, az 8.dik Soltárban nagy álmélkodva tsudáltattya és celebrállya; Mikoron látandom, ugy mond, az te egeidet, és az te ujjaidnak munkáit, az hóldot és az tsillagokat, mellyeket alkottál; Mondok; Vram, mitsoda az ember hogy meg emlekezel δ rola és az embernek fia, hogy meg látogatod ótet? Mert tsak egy kevefié tótted ótet alsóbbá az Angyaloknál, ditsóséggel és ékességgel meg koronáztad ótet, uralkodóvá tótted ótet a' te kezednek munkáin, mindeneket az ó labai alá vetettél, juhokat, és őkrókőt, minden féle barmokot, még az mezei vadakat-is; Az égi madarakot és az tengeri halakot, és mindent valami az tengernek ósvényin által mégyen.

5

u Nem heában ösztönözi és költögeti tehát az immár sok izben neveztetett Sóltár szerző az tóbb állatok után az embereket-is az Istennek ditsértetés?re azon 148. Sóltárban, imiilyen szókkal? Az főidnek Királyi, és minden népek, az Fejedelmek és az főidnek minden bírái, az férjft gyermekek, és az szik leányzók, az vénék az iffiakkal eggyűtt, ditsérjék az Vrnak nevét,

51

2 50

7 Zenélésével, éneklésével. 50

8 A latin idézet parafrázisát I. feljebb. 50

9 A zsoltárok könyve, 148, 7, 9-10. 51

0 Állandóan. 5" A zsoltárok könyve 8, 4-9. 51

2 A zsoltárok könyve 148, 11-13. 421