H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
Függelék
tes voltához még valahonnan, és valakitói, tóbb valami járulhatna, az melly nélkül gyalázatos és tiszteletlen volna; hanem hogy az ό magán lévő, és senkitói nem vótt, ditsősege és tisztessége, az ó tselekedetinek munkái által nyilvábban valóvá tétessek, és ez egész világon szerén szerte mindeneknek ki hirdettessek, az melly értelemben mondatik az Isten meg-is igazíttatni. Psal. 51. v. 6. Nem mint ha hamisból igazzá tétetnék, távol légye(n), mert az a' tőkélletes igazhoz, sót nieró igazsághoz, nem kévántatik, hanem hogy az ό magán való 50 3 igazsága mindenek előtt ki nyilatkoztassák, és meg ismértessek. Ez vólt az Istennek minden, üdövel végben vitetendő munkáinak, őröktől fogván el intéztetett, és tzélul fel tétetett, végek, hogy az ó neve ditsóittess^k belőlók. Ez nélkül soha semmit, sem az égben, vagy az égen, sem ez főidőn nem teremtett, hanem őrőkkőn őrökké tsak egygyes egyedül lőtt vólna. Erre mint egy fő végekre irányoznak és igyekeznek az Istentől beléjek oltatott természet és indulat szerént, minden teremtetett állatok, mind égiek, s-mind földiek, mind érzékenyek, s-mind érzéketlenek, mind okossak, s-mind oktalanok, mind testes láthatók, smind penig testetlen láthatatlanok, és annál tőkélletesbeknek tartatnak, mentől ehez az ó végekhez leg közelebb juthatnak. Innen vagyon hogy; Az egek beszéllik az Istennek ditsóségét, és az ό kezeinek munkáját hirdeti az meg eróssittetet, és mindenkor egy nyomban járó, tsillagos ég; Az nappal az nappalnak száll beszédet, és az étszaka az étszakának jelent tudományt, mint az Királyi Propheta ékessen énekli. Psal. 19. 1. 2. 50 4 Az mellyre képest ám ugyan, mint egy tisztekre emlekeztetvén, nogattya-is [((3) v:] őket az Istennek, az ó teremtőjőknek, ditséretire. Psal. 148. 3. 4. 5. Ditsérjétek, úgymond ötet, (az Vr Istent) Nap és Háld, ditsérjétek ötet minden fenyes tsillagok; ditsérjétek ótet egeknek egei és az vizek mellyek az égen felúl vágynák; ditsérjék az Iehovának nevét, mert δ parantsolta és teremtettenek. Az láthatatlan lelkek, az Angyalok-is, erre való kötelességekből ditsérik az ó teremtójőkót az egekben szüntelenül nagy fen szóval ezt mondván; Szent, Szent, Szent az Seregeknek Vra Istene, tellyes az egész föld az ő dits őségével, mint az Esaias füleivel hallotta; Esa. 6. v. 3. Az mint óketis arra ám ugyan serkengeti az énékes Propheta ekképpen meg szóllitván; Ditsérjétek ótet minden ό Angyali, ditsérjétek ótei minden ό seregei, v. 2. 50 5 Fen az levegő hig égben termő tüzes és vizes állatok, meteoromok-is, az benne repeső madarakkal egygyüt azont tselekeszik, mint az vízzel spongyia módjára meg rakodott, és meg terhelődött felyhók, és egyebek, mellyeket az Propheta az Istennek ditséretire imigyen nógat; Ditsérjed az lehovát te túz, és jég eßö, hó, és pára, és forgó szél, &c.~ Mitsoda izgattya vallyon az kis fiiemiiét, az bé szivó égnek lakosát, hogy még éjeli álmát-is 50 3 Egyedüli. 50 4 Helyesen: 2-3. 50 5 A zsoltárok könyve 148, 2. 50 6 A zsoltárok könyve 148, 8. 420
