H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

Függelék

madik, az mely az masodikbol kóvetkózik, hogy nem tudod micsoda prasfatio nélkül, es conclusio nélkül,

34

4 az bótű kivül ugyan sok nem lehetet. Nem jo az bőtühóz sem tenni, sem attul el venni valamit. Sót m?g magyarazattyahoz-is idegen dolgot. Deut. 4.'

4:

i Utolso, hogy sokban semmi mesterseggel valo rhythmus nincsen. Az ki azért ebben munkálkodnék az mi nyelvünkben mint nemellyek az ó nyelvókben hogy tudni illik az egeß Psalterium bótü ßerent az menyire lehetne minden imez amaz appendix

346 nélkül, ki menne draga, haßnos, es dicsiretes dologban munkálkodnék. Az bodog emlekózetü Kevi Scaricza Mathe/

4

7 ugyan ot valo tanito, kit anno 1591. az Tolvajok hazabol ki viven, meg [( )4

V:] ólenek hallottuk, hogy ebben forgolodot. De ha el vegezte volt?, avagy nem, bizonnyal mi nem tudgyuk. Ha el nem vegezte, igen nagy kar, mert jo modgya volt benne, azmint azokbol alkolmason meg tetzik, az melyek kezünkben akadtanak. Ha penig el vegezte, es valaki ό maganak tartya, nagy irigység, ne mondgyam ßentseg téresnek. De mostan ezekre nezve-is ez kónyvtül ne idegenedgyünk: ^llyünk az mineművel elhetűnk: es ha azt akarjuk hogy Isten tißtessegere, es az Ecclesianak eppületire legyen az, imez cautiokat

34

8 tartsuk meg: /. Ne in Musica, seu cantu pietatis, & divini cultus prora & puppis ponatur. II. Ne ibidem meritum, aut remissio peccatorum collocetur. III. Ne sic indulgeatur Cantibus in Ecclesia, ut prcedicationi verbi Dei nullus propemodum relinquatur locus. IIII. Ne propter Musicos in verbo Dei laborantibus, aut parum, aut nihil prospiciatur. V. Ne sit fractus, & confragosus cantus, ut astantes verba, etiamsi velint, percipere minimé queant. VI. Ne in Templis, qutxvis promiscue canantur: sed illa tantum modo, quce divinis literis continentur, aut quce inde justis conclusionibus eliciuntur, & cum verbo Dei ad amussim consentiunt. Nam si fenestra inventis hominum aperiatur, verendum est, ne Musica Ecclesiastica, tandem ad nugas, & fabulas recidat.

34

9 Marcellinushoz írt terjedelmes levelében óva int, nehogy azokat az ékesszóláshoz tartozó világias szavakkal feldíszítse, és hogy ne törekedjék a kifejezések megváltoztatására, hanem úgy adja elő őket, ahogy írva vannak.) 34

4 Előszó és utószó, összefoglalás nélkül. 34

5 Mózes ötödik könyve 4, 2. 34

6 Függelék, toldalék. 34

7 SKARICZA Máté (15447-1591), ráckevei lelkész, énekszerző. 34

8 Szabályokat, óvásokat. 34

9 Csomasz Tóth Kálmán a következőképpen értelmezi (1967, 135): „Az első pont valószínű értelme az, hogy a muzsika vagy az ének nem lehet döntő az istentisztelet kezdetének és végének, tehát időtartamának megállapításában. A második pont katolikus-ellenes tartalmi intést 394