H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

I. A 16-17. századi magyar nyelvű protestáns éneklésről tanúskodó források

válaszolnak a protestáns bírálatokra, vagy a kölcsönhatásról tanúskodnak (ilyenek például a 17. századi magyar nyelvű katolikus énekeskönyvek és előszavaik). A katolikusok egyes vidékeken, magyar nyelvű énekeskönyv hiányában,

10

0 egy ideig még protestáns énekeskönyvből is énekeltek. I. 9. 1700 utáni protestáns források a 16-17. századi éneklésről Különbözőképpen kell elbírálni az 1700 utáni források megbízhatóságát, és erős kritikával kell őket kezelni. Jó példa erre azl643-as marosvásárhelyi zsinatról szóló tudósítás, amely Bod Péter müveiben eltérő szöveggel jelent meg.

10

1 Az 1707-es evangélikus rózsahegyi zsinat cikkelyét viszont figyelembe kell venni, mert az a 17. századi állapotokat rögzítette, illetve annak megváltoztatását rendelte el. Míg a korábbi 1610-es zsolnai és az 1614-es szepesváraljai evangélikus zsinat csak általános elveket fogalmazott meg az istentisztelettel kapcsolatban, addig a rózsahegyi részletesen foglalkozott az énekléssel. Eszerint az epistola. evangélium és imák éneklése helyett azok olvasását, a kórus latin nyelvű éneklése helyett pedig az anyanyelvű éneklést rendelte el; a „zenei túlzásokat" (versenyeket és motettákat) eltörlendőnek ítélte, helyette inkább a mindhárom nemzetiség (magyar, német, szlovák) nyomtatott énekeskönyveiben lévő énekeket ajánlotta. A zsinat részletesen meghatározta az oltár előtti szertartás énekes rendjét. Kiemelte, "Például egy királyi tanácsos 1543-as levele a magyar nyelven miséző székesfehérvári kanonokról (közli BUNYITAY Vince. IV, 1912, 266). 10

0RMDT U. 32. 46. 10

1 BOD Péter, 1766, 82: „Az 1643-dik Eszt-ben való Sinodusban az el-végeztetik. hogy a" Frantzia Nótákra Íratott 'Sóltárokat-is énekeljék hét köznap; de a' régi Énekekkel-is éljenek: arra vigyázzanak az elöl éneklő Mesterek, hogy a' mit énekelnek meg-egyezzen a' Hitnek Ágazatival és a' jelen való alkalmatossággal"; BOD Péter, 1999, 52: „Soltárokról. Az franciai nótákra íratott soltárokat a Szent Korona béveszi, hogy az templomokban énekelhetik, de úgy, hogy a másikat is el ne hadják, hanem alternatim elegyesleg énekeljék, az innepnapokon pedig arra nézendő énekekkel éljenek, hétköznap pedig az franciai soltárokat ritkán énekeljék." Az erdélyi református zsinati végzések kivonata szerint, Benkő József 1782-es másolatában: „A francziai nótákra írott Zsoltárokat, avagy csak hétköznap, lehet egyszer-másszor énekelni" (SZILÁGYI István. 1872. 474). A görgényi református egyházmegye jegyzőkönyvének 1643-as bejegyzése: „A Francziai Nótákra írattatott Soltarokat az Ekklesia be veszy ... de ugy hogy a másikot is el ne hadgyák, hanem alternatim [váltakozva] elegyesleg enekellyék"; „A Franciai Notakra írattatott Soltarokat az Ekklesia be veszy, a Templomokban enekelhetik" (SZT, III, 188). 34