H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
könyvek drágasága egy ilyen rendelet végrehajtását amúgy is megakadályozta volna. Ebből a nagy szabadságból azonban nemcsak a Révész Imre által említett hibák származtak (pl. tartalmilag és hittanilag kifogásolható versezetek, hibás ver49g selés stb.), " hanem előnyök is. Az énekeskönyvek, s bennük az énekek egy ideig folyamatosan változtak. Több olyan ének megjelenhetett, amely éppen a felekezetek közeledését szolgálta. Jó ideig a magánjellegű könyörgések is helyet kaptak, s ezzel a gyülekezeti énekeskönyvek otthoni használatát segítették elő. Befogadói szempontok alapján az énekeskönyv-történet négy korszaka különíthető el: I. korszak: 1536-1568. Az énekeskönyvek ún. reformációi-protestáns korszaka Evangélikus kezdeményezés (RMNy 18, 24) után létrejött az első igazi gyülekezeti énekeskönyv (RMNy 160), amelyet valamennyi protestáns felekezet hasz499 nált, s amely kiindulópontja " lett a későbbi kiadásoknak. Az útkeresést jelzi a következő két gyűjtemény, az 1562-es debreceni (RMNy 178) és az 1566-os váradi (RMNy 222). II. korszak: 1569-1642. A felekezeti (evangélikus, református és unitárius) énekeskönyvek kora Mindhárom felekezet, lassan bővülő anyaggal, kialakította a saját énekeskönyv-típusát, és igyekezett azt elterjeszteni. A különbségek jól jelzik, hogy mely felekezetű befogadókra voltak tekintettel a szerkesztők. Az eltérések az énekeskönyvek szerkezetében, illetve az egyes énekek felekezeteken belüli használatában figyelhetőek meg. Ugyanakkor a gyökerekhez, az alap énekkincshez való ragaszkodás, valamint a felekezetek közötti kölcsönhatás jól kimutatható valamenynyi gyűjteményben: a címek, a mottók, az énekátvételek tanúskodnak erről. Csomasz Tóth Kálmán a 16. század valamennyi énekeskönyvét az „óprotestáns" kor és típus termékének értelmezi, mivel „a bennük foglalt énekanyag még a 16. századi magyar reformáció osztatlan közös kincse, öröksége." 43 0 De ez a közös kincs kimutatható a 17. században is, ennek alapján tehát nem lehet pontosítani a 16. és 17. századi korszakolást. Általánosan jellemző, hogy bár kísérletet tettek az 42 8 RÉVÉSZ Imre, 1866, 9. 42 9 BORSA Gedeon, 1983, 17-18. 4, 0 MZTII, 188. 272
