H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

Énekversek száma: er. 174, amelyből 21 a 17. századi. A szerkesztő igényes válogatást adott közre: magánénekeskönyvből ismert több ének (így pl. Balassi versei) és sok személyes hangú könyörgés is belekerült a gyűjteménybe. A 17. századi énekeket áttekintve megállapítható, hogy közülük korábban mindössze 6 (főleg ünnepi és halotti) ének terjedt el szélesebb körben, míg a többi 15 csak igen szük befogadásra talált (3 a lőcseiekben, 5 Szenei Molnár oppenheimi gyűjteményében, 2 unitárius forrásokban stb.). A válogatás a hívő ember minden élethelyzetére több éneket kínál. Az énekbeosztás segítette a már ismert 16. századi énekek istentiszteleti és otthoni használatát. Míg korábban pl. csak az Uram Isten, ki Ígértél oltalmat (RPHA 1426) szólt az útonjáróknak, addig itt 3 hasonló témájú ének is szerepel. Kapcsolódás: Ez az új típusú gyűjtemény, úgy tűnik, nem talált követőkre. Egyelőre nem ismerünk ugyanis hasonló szerkesztményt. Szerkesztés terén a korábbi debreceni hagyományok erősebbnek bizonyultak. A sikertelenséghez hozzájárulhatott még az 1642-től kezdődő váradi énekeskönyv-kiadás is, amely olyan népszerűségre tett szert, hogy kiszorított minden más szerkesztményt, és valószínűleg egy ideig ellátta énekeskönyvvel a tiszántúli egyházkerületet is. A fenti gyűjtemény debreceni hagyományokhoz való viszonyát jól példázza, hogy az 1632-es debreceniből (RMNy 1523) 107 éneket elhagy, köztük 64 zsoltárt, illetve ünnepi éneket. Mindössze 38 zsoltárt közöl. Ε csekély számban szerepet játszhat a Szenei Molnár-féle Zsoltárkönyv fokozatos elterjedése vagy éppen elterjesztésének szándéka. Az ismeretlen szerkesztő ugyanakkor az evangélikus és unitárius forrásokból 37 éneket átvett. Nagyfokú a kölcsönhatás az 1640-es kiadású evangélikus énekeskönyvvel is (RMNy 1816): a tematikus szerkesztésen kívül erre mutat az is, hogy 134 a közös 16. századi énekeknek a száma. A fentiek fényében talán nem tűnik túl merésznek az a feltételezés, hogy az ismeretlen szerkesztő célja egy új énekeskönyv-sorozat elindítása lehetett. A ko398 rábbi hagyományból bő válogatást adó, többfunkciós' ima-énekeskönyv azonban - úgy látszik - nem talált szélesebb befogadói körre. Ezután csak 1697-ből 399 rendelkezünk Debrecenben nyomtatott énekeskönyv-példánnyal. Ennek oka vagy az, hogy a váradi, később a kolozsvári ill. lőcsei kiadások ellátták a környéket, vagy pedig az, hogy a példányok elkoptak a gyakori használatban. * 39

8 A házi használatot segítheti a kis formátum. 39

9 BENDA Kálmán-IRINYI Károly, 1961, 332-339. 258