H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
I. A 16-17. századi magyar nyelvű protestáns éneklésről tanúskodó források
I. 3. A perikópa szerint összeállított istentiszteleti énekrendek A 16-17. századból többféle perikópa" szerint beosztott énekrendet ismerünk. 3 6 Ezek a források nemcsak a műfajtörténet szempontjából fontosak, hanem azért is, mert tájékoztatnak a korabeli befogadási gyakorlatról. Emellett találunk egyéb olyan nyilatkozatot, amely a zsoltároknak a prédikáció mondanivalójához való igazítását rendeli el: prédikáció után olyan zsoltárt kell énekelni, „mely az akkori Prédikátiónak értelme szerint esik" (T14: 342). A kolozsvári liturgia szerint a délesti „könyörgések elótt az el-énekeltetett Sóltár alkalmatosságával készíttetik a' gyülekezet a' buzgóságosb imádkozásra", vagy ünnephez illő éneket kell énekelnie (T40: a ] v, aiy)· Ugyanakkor egyes források azt is kiemelik, hogy nemcsak a prédikációhoz, hanem „az alkalmatossághoz, 3 7 és az egész gyülekezetnek állapattyához" is alkalmazkodjék a könyörgés (T40: a2 r). Az 1646-os szatmárnémeti zsinat és Geleji Katona kánonainak kántorokra vonatkozó utasítása elrendeli, hogy ünnepekhez illő (és dogmatikailag helyes) énekeket énekeljenek (H20: 9; H21: 65). A német evangélikus korabeli irodalomból számos hasonló énekrend maradt 38 fenn. Egyik példája ennek Wolder 1598-as káté-énekeskönyve, amelynek a vé3 5 Az egyes vasárnapi és ünnepi istentiszteletre elrendelt és felolvasott bibliai szakasz. Az óegyházi perikópák szerinti prédikálást, kisebb változtatásokkal, megtartották a protestánsok is egy ideig, később ez felekezetenként változott. 3 6 Ehhez a forráscsoporthoz tartoznak a Bornemisza Péter-féle (RMNy 541) és az Eperjesi graduál (S 1 57) ének-rubrikái, valamint még két 17. századi kéziratos énekrend. Ez utóbbiakról 1. H. HUBERT Gabriella, 1997, 205-218 (a kézirat új bibliográfiai tételszáma: S 2 1016); a Magyar Egyházzene perikóparend és éneklés összefüggéséről szóló tematikus számát (Fekete Csaba, Oláh Szabolcs és H. Hubert Gabriella tanulmányait), 6 (1998/1999), 191-258. FEKETE Csaba (2000, 327-328) egyik értékes tanulmányában „vélekedési és szakirodalmi beidegzések"nek minősíti azt. hogy a sárospataki Series cantionum c. énekrendet inkább evangélikusnak, mint reformátusnak minősítem (H. HUBERT Gabriella, 1997, 207-208). Valójában bizonyos érvek - az ünnepi énekrend jellege, a korabeli használói kör, az énekek korábbi úzusa - alapján neveztem a jegyzéket evangélikusnak. Az evangélikusok felé mutat az is, hogy a sárospataki kéziratban található ..Igen szép emlékezetre méltó dolgok" c. rész forrása Király Jakab, osgyáni evangélikus lelkész erkölcsi tanítása (RMNy 2522, 189-192). Elfogadom viszont Fekete Csabának azt a javaslatát, amely szerint a finit. rövidítés feloldása: finita concio. Az ide sorolt énekeket tehát nem az istentisztelet végén (finita cantio), hanem a prédikáció után énekelték. 3 7 Az időszerű dologhoz, alkalomhoz. 3 8 Nikolaus Seinecker 1587-es lipcsei énekeskönyvének előszavában (1587, :/:2r-3r) a lipcsei meglévő énekrend kapcsán megjegyzi: „Solche Ordnung ein wenig andern zum Vnterricht 24
