H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

RPHA -szám Incipit Evangélikus Református befogadás Protestáns Unitárius befogadás 1459 Valaki Krisztusnak vacsoráját veszed (evang. változat) RMNy 513 1459 Valaki Krisztusnak vacsoráját veszed (ref. változat) RMNy 264, 886/1, 1628/1 RMNy 160/1, 2254/2, 2532/2, RMK\. 1460/1 A táblázat jól mutatja, hogy az úrvacsorai énekek alapján sem minden esetben dönthető el egy-egy énekeskönyv felekezeti hovatartozása. Az énekek befogadását nem akadályozta feltétlenül az adott ének felekezeti jellege. A szabad énekválasztás, egy-egy versszak elhagyása éneklés közben az énekeskönyvek protestáns befogadását elősegítette. Enekversek száma:' 46 temetési ének, amelyhez 8 latin ének járul (I. a 2. sz. függelékben). Kapcsolódás: Csak részben adhatunk igazat Caplovicnak, aki bibliográfiájában a fenti müvet, bár helyesen az evangélikus és református egyház számára is megfelelő gyűjteménynek nevezi, ugyanakkor csak Újfalvi szerepét emeli ki. Feltételez a fenti címlap alapján egy 1635 előtti bártfai kiadást, amely nem folytatója az 1593-as evangélikus Bártfai énekeskönyvnek (RMNy 713), és az 1635 előtti lőcsei evangélikus énekeskönyveket is (RMNy 1228 és 1438), helytelenül, az Új fal vi-hagyomány folytatóinak tartja. A kolligátum 3. részének esetében csak a vizsgálati körünkbe tartozó problémát emeljük ki. A 3. rész címlapján a következő szerepel: „az együgyűeb ecclesiak kedve-ért, a' mellyekben az Graduálnak szerit nem tehetik, a' Debreczeni Psalterium mellé rövidede(n) adattattak" az istenes himnuszok. Mivel ez a 3. rész a Szenei Molnár-féle Zsoltárkönyv után következik, így azt feltételezzük, hogy a 'debreceni psalterium' név nem a kolligátumnak első, hanem második részére utal. Emellett szól az is, hogy a fő címlap sem nevezi az 1. részt debreceni psalteriumnak, hanem csak közönséges énekeket, valamint debreceni és bártfai nyomtatványokat említ. Ez esetben tehát a psalterium „debreceni" jelzője valószínűleg a „református" szó szinonimája.

26

9 Az 1635 előtti hagyomány két rétegét olvasztja egybe ez a gyűjtemény: 1. Az Újfalvi általjavasolt énekeskönyv-részeket egy kötetben jelenteti meg: az ún. debreceni gyülekezeti énekeskönyv Újfalvi-féle átdolgozását, a Szenei 26

9 Klaniczay Tibor (1961, 163) a „debreceni" szót a legteljesebb zsoltárgyűjtést tartalmazó Újfalvi-énekeskönyvre (RMNy 886) vonatkoztatja. 184