H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

nagyobb unitárius énekeskönyvet szerkesztett volna.

17

1 Meggyőzőnek tűnik Pirnát Antal érvelése, aki szerint Dávid Ferenc „a Rövid magyarázat-bari és a De falsa et vera unius Dei cognitione libri duo című munkájában ismerteti azokat az újításokat, melyeket az úrvacsora tanában és ezzel összefüggésben az istentisztelet rendjében is 1550-től az erdélyi magyar gyülekezetekben végrehajtottak. Ezeket az újításokat ekkor (1567) Dávid Ferenc teljesen lezártnak tekinti. ... Nyilvánvaló, hogy 1567/68-ban Dávid Ferenc az istentisztelet és a szertartások rendjében minden további változtatást elvetendőnek, károsnak tart, mert ez fontosabb dolgokról terelné el a figyelmet. Szinte lehetetlen..., hogy eme erősen konzervatív liturgiái álláspont kialakításával egyidőben kísérletet tenne az erdélyi magyar protestáns gyülekezetek által addig használt gyűjteményektől lényegesen eltérő új énekeskönyv elfogadtatására."

17

2 Mindenesetre ez megmagyarázná, hogy az unitáriusok miért csak egy kis terjedelmű gyűjteményt adtak ki a 16. század végén (RMNy 746): a már forgalomban lévő protestáns énekeskönyvekben nem található, kimondottan unitárius-szövegek kiadását tartalmazhatta ez a kötet. Ennek ellentmond Kanyaró Ferenc állítása, aki Enyedinek a kéziratos prédikációjában írt szavait (1. a 3. sz. függelékben) - néhány éneket „külön" kinyomtatott a könyvnyomtató - úgy értelmezi, mint egy már közkézen forgó, nagyobb énekeskönyvből való válogatást.

17

3 A kérdést tovább bonyolítják a kéziratos gyűjtemények. Egyrészt Korzenszky Richárd, elemezve Kassai István 1629-es kéziratos unitárius énekgyűjteményének (5" 1009) szövegeit, megállapítja és textológiai érvekkel alátámasztja, hogy kellett lenni egy olyan 16. század végi nagyobb unitárius énekeskönyvnek, amelyben már unitárius szellemben módosított 16. századi szövegek foglaltak helyet.

1

7'

1 Valóban nehezen képzelhető el, hogy a 16. század második felének nagy számú unitárius gyülekezetei számára, mikor lehetőség adódott rá, nem nyomtattak volna külön énekeskönyvet. Unitárius vonalon a másik két protestáns egyházénál nagyobb szerepet kell tulajdonítanunk a kéziratosságnak. A körülmények sokszor késleltették az énekek nyomtatásban való megjelentetését. Erre nemcsak a kolozsvári számadáskönyvek főleg graduálok másolásáról szóló híradásai figyelmeztetnek,

1

7' hanem a meglévő kéziratos unitárius graduál-énekeskönyvek is. További adatok előkerüléséig tehát nem tűnik lehetetlennek, hogy az unitáriusoknak csak a 17. szá17

1 Összefoglalását I. RMKT 17. század, 4, 528-530. 17

2 RMKT 17. század, 4, 529-530. L. még a II. 10. pontban az unitárius éneklés kezdeteiről elmondottakat. 17

3 KANYARÓ Ferenc, 1898, 57. 17

4 KORZENSZKY Richárd. 1997, 40-42. 17

5 GÁL Kelemen, 1935,1, 50; II, 73. 153