H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

- 5. mikor az ördög és a bűn háborgat - 6. az anyaszentegyházról - 7. a jámbor keresztyéni életről (a hamisan költött szólásról és rágalmazásról; útra készülő ember éneke; reggeli, esti és étel utáni dicséretek) - 8. az emberi élet rövid és bizonytalan voltáról - 9. temetési énekek. Valószínű, hogy a 4-5. csoport létrehozásában szerepet játszott az 1593-as bártfai (RMNy 713) előszavának énekcsoportosítása (ördög, bűn, világ, halál háborgatásakor mondott dicséretek). A kötet tematikus szerkesztése kapcsolatba hozható a hasonlóan szerkesztett német evangélikus énekeskönyvekkel. Akárcsak az 1593-as Bártfai énekeskönyv (RMNy 713) esetében, itt is eredményre vezethet a sziléziai hatások majdani megvizsgálása. Enekversek száma: cr. 250 ének, amelyből 246 megtalálható már az 1593-as bártfaiban is (RMNy 713), s mindössze 4 új, először itt megjelenő énekkel bővül az abban található anyag. Ez utóbbi négy ének elterjedése igen szűk körűnek mutatkozik: Drága, fényes mennyben lakozó Isten (RPHA 292), Debreceni Szőr Gáspár éneke, jellegénél fogva (esti dicséret), főleg ima-énekeskönyvben jelent meg; Krisztus, ki vagy nap és világ, mennyországra (RPHA 802) csak fokozatosan, 1675-től kezdődően került be a gyülekezeti énekeskönyvekbe; Mit félsz Heródes (RPHA 1003) vízkereszti himnusz egyáltalán nem mutat utóéletet; A Krisztus halálnak torkába (hibásan RPHA 796-nál, helyesen: RPHA 782!) kezdetű Lutherfordítás (

Christ lag in Todesbanden) nem más, mint a Krisztus a mi bűneinkért meghala (RPHA 782) kezdetű, 1536-tól kezdődően elterjedt fordítás átdolgozása. Ebben az esetben megfigyelhetjük annak a helyi úzusnak a nyomát, amelyet énekeskönyv-szinten sokszor egyáltalán nem tudunk kimutatni. Eszerint a 16. századi változatot a vegyes nyelvű (magyar-német-szlovák) Felvidéken, a német eredeti ismeretében átírták, értelmezték és kijavították (az eperjesi gyülekezetben egy 3. változatot, Serédi János átköltését énekelték. Krisztus halál fogságába kezdettel S

] 57: 206v). A fentiek bizonyítására itt csak az utolsó, 7. versszakból idézünk: a Wir essen und leben wol / in rechten Osterfladen. / Der alte Saurteig nicht sol, / sein bei dem Wort der Gnaden-soroktól független a 16. századi változat - Mondván, hála legyen teneked / teremtő mi édes Urunk, / hogy minket megszabadítottál, / minden ellenséginktől -, míg a fenti bártfai énekeskönyv ragaszkodik az eredetihez: Mi eszünk és nagy jól lakunk, / Igaz húsvéti pogácsával, / Törvény átkától nem félünk, / Hízunk Krisztus igazságával. Serédi átköltésében pedig: Ez igaz Húsvét idnepben / ó kovásznak lenni nem kell, / ne éljünk régi bűnökben, / Krisztust kövessük új szívvel. Az énekeskönyv fontos verstörténeti újítása, hogy több helyen nem folyamatosan szedve, hanem verssorokra tördelve adja az énekeket. 151