H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
Újfalvi-féle temetési rend Geistliche Lieder Doct. Mart. Luth.... XXI. Vom Begräbnis der Verstorben... - Magdeburg! rend 22. Hagyjátok el, hű keresztyének (a 21. ének magyar fordítása) 8, 10-12. Prudentius himnuszának fordításai 23-35. gyülekezeti ének 9, 13-15. gyülekezeti ének 36. Szent Pál apostolnak írása gyülekezeti ének 18. Sanct Paul die Cor int hier gyülekezeti ének 37.* Si bona suscepimus de manu Domini - Ex lobi 1. et 2. in procuratione funerum 1 * Si bona suscepimus de manu (kottával) 38. Ha sok javát és áldását az Istennek életünkben, keresztyének elvettük (a 37. ének fordítása) - lelkész és kórus 16. Kyrie eleison - lelkész és kórus 17. Vater unser - ima, lelkész és kórus 19-20. imák - lelkész és kórus 39. Dies irce, dies illa - szekvencia XXII. Vom jüngsten Gericht und vom ewigen Leben - 6 gyülekezeti ének 40. Az nap eljő nagy haraggal (a 39. ének fordítása) Megjegyzés. A kötetben számos olyan 18. század eleji kézírásos nótajelzés található, amely az 1697-es debreceni énekeskönyv (RMK 1. 1499) nótajelzéseivel mutat rokonságot, tehát a szerkesztő és a kézírásos bejegyző ugyanannak a gyülekezeti hagyománynak és szokásrendnek a követői. Az előszó végén [( )( ) v] található üres helyre írt tulajdonosi bejegyzésből kiderül, hogy az Újfalvi-énekeskönyv kézírásos nótajelzéseit Helmeci Albert hagyta ránk: „Sum ex libris Stephani Miklós / de Mogyoros, quem librum / Albertus Helmeci in usum D[omi]norum / Cantorum conglutinavit, ex rupturis / aedificavit, notis ac melodiis auxit / Anno 1720 Die 20 Februarij." Ez a megjegyzés arra is fényt vet, hogy egy-egy gyülekezet/kántor akár száz évvel korábban kiadott gyűjteményt is használhatott, ha újabbhoz nem jutott hozzá, s a helyi eltéréseket kézírásos bejegyzésekkel pótolta. A kötet egy másik kézírásos bejegyzése az énekek népének jellegéhez szolgáltathat adalékot. A szegény diákok énekkel járták sorra (alkalomhoz kötötten vagy a nélkül) a házakat, és gyűjtöttek a saját maguk vagy az iskolájuk számára adományt. 16 6 Ez az ének nagyon sokszor gyülekezeti ének volt. Ennek emléke az RMNy 886/1 végén található kéziratos bejegyzés: a Dicsérjed, áldjad, én lelkem 16 6 RMDTII. 36. idézi Szabolcsi Bencét (A magyar zene évszázadai , II, 31 -40). 149
