H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

vállalta ezt a feladatot. A bártfai nyomda latin nyelvű könyvek után legnagyobb számban magyar nyelvűeket adott ki. A naptárak, prédikációk, vitairatok, elmélkedések, énekek, vallásos és világi históriák nyomtatásában egy ma már ismeretlen magyar anyanyelvű segéd működhetett közre. A fejlett zenei életet élő város hatása közrejátszhatott abban, hogy Gutgesell vállalkozott a 16. század egyik legjelentősebb, 400-nál több lapos magyar nyelvű evangélikus énekeskönyvének kinyomtatására. A gyűjtemény elsősorban Sáros és a vele határos vármegyék ma13 7 gyar gyülekezetei számára készülhetett, " de bizonyára a dunántúli és dunáninneni megyék evangélikusai is használták azt. Szerkesztő: Ismeretlen. Őt kivéve valamennyi 16. századi énekeskönyvünk szerkesztője, ha néha csak monogrammal is, de jelezte szellemi munkáját. A bártfai és lőcsei levéltárakban folytatott kutatások vezethetnek talán majd eredményre a szerkesztő személyének felderítésében. A bártfai szerkesztőt kereshetjük Nádasdy Ferenc sárvári vagy (Gradeczi Stansith) Horváth Gergely Szepes vármegyei, nagyőri környezetében. Mindkét főúr az evangélikus egyház és művelődés kiemelkedő támogatója és védője volt, akik szoros kapcsolatban álltak egymással, s vezető szerepet játszottak az 1591-es csepregi kollokviumon, melynek jegyzőkönyve Bártfán jelent meg.

13

1 A nagyőri iskolát alapító Horváth Gergely nemcsak mecénás volt, hanem a kryptokálvinistákkal folytatott küzdelemben, egyházszervezésben is tevékeny részt vállalt. Elképzelhető, hogy az énekeskönyv megjelenésének támogatásával az evangélikusság megerősítését kívánta szolgálni. Bártfával pedig olyan szoros kapcsolatban állt, hogy végrendeletében gyermekei gyámjává a várost tette meg. Felépítés: A. A címlap szövege az 1560-as (RMNy 160) továbbfejlesztett változata; mottója új, és megfelel a kötet előszavában található mondanivalónak. B. Az ismeretlen szerkesztő közvetlenül a cím után, előszóként Bornemisza Péter Foliopostillájának (RMNy 541) énekléssel kapcsolatos részét vette át.

13

4 C. Énekek, (p. 418: „FINIS CANCIONVM".) D. Ggg

3

r: „KőVETKóZlK LAISTROMA EZ KóNWBEN VALÓ ENEK.EK.NEK ES Isteni Diczireteknek, mellyek az Alphabetom szerint az leueleknek számára rendeltettek." E. Valamennyi példány vége csonka, így Újfalvi előszava alapján [RMNy 886/1: () ()

2v] feltételezhető, hogy a kolofonban lehettek a nyomtatási adatok. 13

2 HÖRK József, 1885, 78. A kötetbe kézírással beírt énekekről I. S

1 1019. 13

3 RMNy 653. 13

4 H. HUBERT Gabriella, 1982A, 187-188. A szöveget I. a 3. sz. függelékben. 138