H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
Bornemisza mindennapos használatra szánta három részes nagy gyűjteményét. A lutheri mintát követte, amikor olyan nagy szerepet szánt a mindennapokban az éneklésnek. Agendájából tudjuk (RMNy 396), hogy Bornemisza a templomi istentisztelet után szükségesnek tartotta az otthoni kátéoktatást és közös éneklést, ezért adta ki a 2-3. részben a prédikációs énekeket és a bibliai históriákat. Eredetileg a Foliopostillával (RMNy 541) egy kötetben szerette volna közölni énekeskönyvét, de a két kötet terjedelmessége megakadályozta e cél megvalósítását. A közös használatot így azzal segítette elő, hogy a postilla egyes prédikációi előtt és után feltüntette az éneklendő dicséretek kezdősorát is. Bornemisza újítása, hogy három részben háromféle éneket adott ki egy kötetben. Mintája lehetett Nicolaus Hermán, joachimsthali kántor gyűjteménye, 10 7 amelyben ó- és újszövetségi históriák, valamint zsoltárok és énekek találhatóak. Bornemisza, akárcsak Paul Eber (wittenbergi lelkész) és Nicolaus Hermán, azt szerette volna, ha otthon is, a családfő vezetésével az éneklés általánossá válik. A fő cél a prédikációhoz való felkészülés, a Biblia megismerése, ill. a prédikációban hallottak elmélyítése. Bornemisza többször is kiegészítette a Huszár Gáltól átvett anyagot, de ezeknek az új énekeknek a későbbi befogadása szintén elmaradt sokszor. Lehet, hogy az énekeskönyv kis példányszámban jelent meg, és csak szűk körben vált ismertté. Mindenesetre a Bornemisza hagyatékából származó eladatlan könyvek jegyzéké108 ben nem szerepel. De az is elképzelhető, hogy az énekek tartalma vagy a megszokás is akadályozta az elterjedést. Bornemisza saját gyűjtéséből származott például egy Sztárai (Mennyi sokat, RPHA 894), egy Valkai Kelemen (Csak tereád, RPHA 225) és egy Ladoni Sára {Láss hozzám, RPHA 825) dicséret. 10 9 Sztárai az utolsó ítéletre figyelmeztető verset talán nem sokkal halála előtt szerezte, s Bornemisza Huszár Gál révén juthatott hozzá. Bár ez a didaktikus vers tartalma alapján bekerülhetett volna a református kiadványokba, 11 0 mégis csak a lőcsei kiadások vették át. Ugyanígy Ladoni Sára verse sem talált utat a református énekeskönyvekhez, Valkaié pedig csak egy kéziratban jelent meg újra. Pótlásként betett saját bölcsődalát (Szenteltessék, RPHA 1324) költői megformálása miatt Szenei Molnár nagyra értékelte, és újra közölte a 17. században (RMNy 1037/2: 135). Újfalvi Imre azonban kárhoztatta a bölcsődal gyülekezeti énekeskönyvben való közzétételét [RMNy 886: ( ) 4 v]. Az emendálás közben Bornemisza, más szerkesztőkhöz hasonlóan, néha figyelmetlenül járt el: így pl. kétszer közölte Szegedi Gergely 31. zsoltárát (Boldog az ilyen ember, RPHA 199). 10 7 DKL 1569 0 9. ,0 8IVÁNY1 Béla, 1983, 93-94. 10 9 KOVÁCS Sándor Iván, 1964, 16-17. 11 0 Egyedül Szenei Molnár közölte kátéjának végén (RMNy 962: 54). 131
