Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

Feljegyzések az énekeskönyv szerkesztéséről és tájékoztató a könyv kezeléséhez

TÁJÉKOZTATÓ A KÖNYV HASZNÁLATÁHOZ 5 de inkább csak a Tiszántúlon használt dallamokat a Chovan-par­titura szerint vettük fel a dallamfüzetbe. A legelői fekvő jelzés mutatja, melyik koráikönyv szerint szerepel a dallam. Ennél a munkánál Borgulya Endre fáradozott a legtöbbet. A könyv szerkesztésével, az énekek csoportosításával és másolá­sával járó technikai munkát javarészben állástalan fiatalemberek, leg­inkább tanítók — mintegy tízen, kettesével váltakozva — végezték. Mi­kor elismeréssel emlékezünk meg róluk, kettőt közülük névszerint is kiemelünk és pedig : Litauszky János és Podani István tanítókat, akik hosszabb időn át kifogyhatatlan ügybuzgalommal fáradoztak a szeretettel felkarolt ügy javára. De nem nekünk, nagyobb és kisebb embereknek, hanem egye­dül Istennek legyen dicsőség a sikerért. Az erőért, amelyet ellan­kadni a sok akadály ellenére az ő Lelke nem engedett és a munka bevégezéseérí, amelyhez hozzásegítette szolgáit az Ο hatalmas, mindent legyőző és jóságos karja. Ahol ebből az énekeskönyvből énekelni fognak, ott szállja meg a szíveket a mi evangeliomi hitünk igazságának és szépségének boldogító tudata és szálljon az ég felé, mint jóillatú, kedves lelki áldozat, Isten szentségének és mindentudó bölcseségének, az Ο min­denhatóságának és kegyelemosztó jóságának magasztalása. Ez az énekeskönyv mindenkit, aki forgatja, győzzön meg arról, hogy evangelikus egyházunkban az evangeliumi Egyház és a magyar Haza elválaszthatatlanul egybeforrott, szent fogalmak. Amelyik hajlékba belép ez az énekeskönyv, abban váljanak minden családtagnak boldogan vallott meggyőződésévé a zsoltár szavai: Uram, szeretem a Te házadban való lakozást és a Te dicső­séged hajlékának helyét. (Zs. 26, 8.) így fogjuk szolgálni a legmagasztosabb liturgikus célt és a leg­szebb reménységet: templomaink újra megtelnek örömmel és bol­dogan éneklő, hithű evangélikusokkal. Az énekeskönyv használatához a következő tájékoztatást nyujtjuk : 1. A dallamok után zárójelben olvasható kövér számjegy azt jelenti, hogy az énekeskönyv végén található dallamsorozatban ez a dallam milyen szám alatt szerepel. A 479. számú ének dallam­száma 252. 2. A dallamfüzetben a dallam hangjegyei felett olvasható az eredeti dallam kezdősora magyar, tót és német nyelven. Ezt köve­tőleg azt találjuk, hogy a dallam a Kapi (K), Chován (Ch) és Nagy Lajos-féle (N) koráikönyvben, illetve a Halleluja (Hall.), Hozsanna (Hozs.) stb. gyűjteményekben milyen szám alatt található. 3. Az énekek alján háromféle megjelölés szerepelhet: A gyűj­temény, amelyikből vettük az éneket. Ennek rövidítései: Békés­csabai (Bcs), Dunántúli (Dt), Erdélyi református (Erd. ref.), a tót

Next

/
Thumbnails
Contents