Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

Ε. Imádságok

felgyógyulás után 603 hozzád e betegágy mellett: könyörülj rajtunk, ne hagyj el bennünket! Itt szenved előttem, akit szívem szeret, de akin szívem szerint segíteni nem birok. Sóhajtása lelkembe hat s könnyeket fakaszt a szemeimbe. Részvéttel nézem szenvedését, de erejét, egészségét vissza nem adhatom. Tenálad van a segedelem, tenálad az erő, tenálad a gyógyulás, mindenható Isten! Vallást teszek a te hatalmadról és a te jóságodról, oh könyőrület örök Istene, hogy te vagy, aki megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. (Jób. 5, 18.) Tekintsd meg hát a szenvedő betegnek elvetett szomorú állapotát, hallgasd meg érette hozzád emelkedő fohászkodásunkat. Nyújts neki gyógyulást, hadd áldja velünk együtt a te szabadításodat. A mi érte imádkozó lelkünkbe pedig hadd csendüljön bele a Megváltó biztató mondása : Legyen nektek a ti hitetek szerint! Amen. Felgyógyulás után. Jóságos Istenem, mennyei Atyám 1 Mivel fizessek minden te jótéteményedért, legkivált pedig megsegítő kegyelmedért, mellyel engemet betegségem és szenvedéseim mélységeiből felemeltél? A hálaadás poharát felveszem és a te szent nevedet magasztalom, mert nyomorúságomban segítségül hívtalak és te megszabadítottál engemet. Visszaemlékezem elesett állapotomra, lelkem aggodalmaira és azoknak rettegésére, akik szeretnek. Elvesztettem volt legnagyobb testi kincseimet, az egészséget és az erőt. Belsőmet gyötörte a betegség fullánkja, lelkemet szomorította a törtszárnyú tehetetlenség. Mélységesen fájt sokszor a szívem, hogy szeretteimnek áldozatos gondot és emésztő aggodalmakat okoz keresztem és jövendőm bizonytalan-