Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

Ε. Imádságok

beteg imádsága 601 tottál: maradj velem, vezess az igazság és szeretet ösvényén, amelyet önnönpéldáddal számomra kijelöltél. Tartsd ébren bennem az istenfélelmet, hogy tudjak indulataimon uralkodni és a seregek Urának lélekben és igazságban imádásával szenteljem meg életemnek minden napját. Te gyámolíts, Szentlélek Isten, minden jó igyekezetemben, oltalmazz meg a bűnbeeséstől, tégy béketűrővé a meglátogatás idején, állhatatossá a hűségben, boldoggá a reménységben, mind a Krisztus Jézus napjáig. Amen! Beteg imádsága. 1. Fennszóval hívom az Urat, fennszóval könyörgök az Úrhoz. Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat, mikor csügged bennem az én lelkem. (Zsolt. 142, 23.) Csüggedez a lelkem, mert nagyon nehéz ez az én keresztem ! Hosszú, nehéz betegség kínjait viselem. Reggel sóhajtozva lesem a nap derengő pirkadását és este is sóhajok közt talál az alkonyat. Nehéz a keresztem, gyönge az erőm, s már-már roskadozom. Csak a gondviselő szeretet melege, csak az ápoló részvét hűsége enyhíti szívem nagy keserűségét. De én tőled várom a szabadulást és a megnyugvást, könyörület örök, szent Istene ! Szenvedek, tehát imádkozom! Hallgasd meg imádkozásom szavát, oh nagy Isten. Ne fordulj el tőlem, hiszen Atyám vagy te és én gyermeked vagyok. Ha bűneim büntetése rajtam a kereszt, akkor bocsásd meg az én bűneimet, emeld le rólam ezt a keresztet, én édes Istenem! Ha pedig próbálni akartad hitemet, elégeld meg a próbát, kegyelmes Atyám s add vissza az én egészségemet! Tudom és vallom, mennyei Atyám, hogy nem vagyok méltó megtartó kegyelmedre. Tudom és vallom,