Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

Ε. Imádságok

beteg imádsága 594 talan szavát ismerem fel, amint így szól hozzám : Adj számot a te sáfárságodról! Lelkek titkait, elmék rejtett gondolatait is látó hatalmas Isten, szégyenkezve állok meg ez esti órán szent színed előtt, mert be kell vallanom, hogy sok mulasztás emel vádat e napon is lelkem igazsága és hűsége ellen. Érzem, hogy méltatlan voltam megtartó kegyelmedre, látom, hogy lábaim ma sem bírtak megmaradni a te igazságaidnak útjain. Mint az eltévedt vándor kietlen rengeteg ölén, olyan tétován ingadoztam e napon is a jó és rossz között. Ha néha belevillant a lelkembe a te örök evangéliomod fénysugára, akkor ismertem csak meg tévelygésem gyarlóságait. Ne ródd fel nekem gyarlóságaimat, mennyei Atyám ! Az esteli alkony visszasugárzó fénye olyan kevés áldásra tud rávilágítani, mely nyomomban fakad. Szeretetlenség, kishitűség, önzés, hanyagság, testiség szolgálata voit ma is az életem. Oh bocsáss meg ezekért nekem, kegyelmes Istenem. Orcám pirulásával ismerem be, hogy áldásaidat nem háláltam meg olyan jósággal, amilyen a te gyermekeidhez illendő. Nyugvóhelyemre csak vád kisér, gyötrelem követ. A nyugalom órái alatt változtasd át lelkem minden indulatát, mindenható Isten, hogy az új reggelre új szívet, megszentelt lelket találjak keblemben. Kegyelmeddel takargass, szentlelkeddel újíts meg engemet, hogyha ezentúl számadásra hívnak estéim, legyen min megnyugodnom s legyen, amiért mások is áldják miattam a te szent nevedet, kinek legyen dicséret és dicsőség mindörökké. Amen. 7. Örökké imádandó Isten, szerető mennyei Atyám! Bevégeztem ismét egy napot és azzal együtt egy