Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

Ε. Imádságok

beteg imádsága 590 köré szőtt s törd el a tőrt, mit szívemnek szegez rosszra csábító vágy s nemtelen indulat. Midőn leszáll az est s mindent elföd fekete szárnya s körül fog engem a sötétség, mint egy bezárt börtön ; oh szabadítsd ki lelkemet félelmei közül, gyújtsd lángra bensőmben szent Fiadnak evangéliomát, hogy tisztán lássam őrizésedet s védelmező karodat. Nyisd meg füleimet Megváltóm szavai előtt, hogy hangozzék bátorításomra! „bízzál, a te hited téged megtartott" : Atyám ! „menjen fel az én imádságom te elődbe, mint a jó illatú füst: és az én kezeimnek felemelése, mint az estvéli áldozat". Adj csendes nyugovást a pihenés órái alatt is, mindnyájunkat vezess megújult erővel holnap dolgainkhoz. Megváltóm, lelkemnek üdvössége, add, hogy benned nyugodjam el, veled ébredjek föl! Atyámnak Szentlelke ! Te küldj álmot, reám és Te ébressz föl az új reggelre, Amen. 3. Megfáradt a testem, szárnyaszegett a lelkem, pihenésre, nyugalomra vágyom. Sok volt a gond, súlyos a teher, fárasztó a munka, mely a mai napon reám nehezedett. Az élet is megostorozott, az emberek is bántottak. Tövises utakon, göröngyös ösvényen vezettél engem a mai napon, Uram, Istenem! De mégis áldom szent jóságodat, hogy te vezettél engemet s erőt adtál nekem a sok teher elviselésére. Ne ródd fel bűnül, ha zúgolódásra nyíltak ajkaim, ne ítélj meg engem, ha kishitűség hullámai ostromolták lelkemet. Gyenge ember vagyok, te vagy egyedüli erősségem. Én könnyen ellankadok, el is eshetem, te vagy az én kősziklám és az én támaszom mindörökké. Végigvonul emlékezetemben a mai nap egész folyamata. Látom, hogy nemcsak az élet ostorozott,