Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

564 a sírnál 8. Előlem ott eltűnnek A föld ínségei, És soha meg nem szűnnek A menny örömei. Dt. 560. Zathureczky Sámuel győri kántor 1811. Eredeti dallam. (246) η irt Ó kegyetlen halál! Amikor reánk talál, ElΟΊ

Α

. választ minket, Sebzi szívünket. 2. Sokasít fájdalmat, Amikor meglátogat, Ha üt az óra, Végbúcsúzóra. 3. Még alig virágzál, Elhaltál, kis virágszál. Szülői bánat Zokog utánad. 4. Fájó könnyünk árja Hull koporsód útjára; Ügy visszahívna: Ne S2 állj a sírba ! 5. De minden hiába; Te mégy Urad szavára, Hogy övé lehess, Mennyben részt vehess. 6. Ó Atyánk Istenünk: Ne hagyj el, esedezünk. Ha küldél csapást, Adj vigasztalást. 7. Ajkunk hittel vallja: Mindezt az Úr akarja. Akarata jó, Lelket nyugtató. 8. Szívünk bánkódjék bár, Téged angyalsereg vár, Ártatlan lelked Ott jobb helyet lelt. 9. Jó Atyánk, e hittel Immár elválunk itten. Ártatlan lélek Nyerj üdvösséget! Mg. 118. F. Cs. Gy. d) Λ sírnál. Dallama : Jer temessük el a testet. (247) OiO Tovább már nem kísérhetünk, Visszatart Ö40. még az életünk. Nyugodj békével ott alant, Hol eltakar a csend, a hant. 2. Koporsód száll egyre alább, Szívünk nem bírja bánatát, Benn fájdalom vihara dúl, Szemünkből a könny árja hull. 3. Omolj könnyűnk, gyászunk jele, Nagy bánatunk enyhül vele. Mást úgysem adhatunk neked, Odadnók bár az életet. 4. A föld elnyelte testedet, Ég befogadta lelke-