Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

560 vigyázat a bűnnel szembén mélve. Ertem is meghalt Jézusom, Én üdvözítő Krisztusom. Ο az én menedékem. Fun. 2Ί2. F. Κ. G. Dallama: Jézusom el nem hagyom. (155) «ΟΓ Ember, az ítéletet Hagyjad az igaz bíróra 003. S töltvén jámbor életet, Várd békén, míg üt az óra. Hogyha jó ösvényen futsz, Tudhatod, az égbe jutsz. 2. Nem tudod, mi vár reád, És milyen leszen halálod, Ne bántsd társad hült porát, Szebb, ha Istennek ajánlod. És tekintve esetét, Kéred élted Istenét: 3. Hogy ne légy öngyilkosa Elmúlandó életednek, De mint az ég lakosa, Ápolója hírnevednek, Hogyha fáj is itt a szív, Tűrj, míg Isten el nem hív. 4. El ne hagyjon hit, remény, S a szeretet boldogítson ; Bár élted rideg, kemény, Ε háromság bátorítson ! Nézd Urad a Golgotán S üdvözülsz a sír után., 5. Égi Atyánk, Istenünk, Tied az igaz ítélet. Légy kegyes bíránk nekünk S annak, ki ért gyászos véget. S ha beföd a sírhalom, Legyen részünk irgalom. Mg. 111. Elefánt M. Vigyázat a bűnnel szemben. Dallama : Gondviselő édes Atyám (126) n·}/ Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk: irgalmazz nekünk! Igaz fontra minket ne tégy, Hozzánk nagy szeretettel légy! 2. Mérlegeden, oh mi Urunk, Mind könnyűnek találtatunk; Legyen értékünk mérlege Az Űr Jézus szent érdeme! 3. Oh add nekünk kegyelmedet, Megsegítő Szentlelkedet: Éltünk göröngyös útjait Világosítsa meg a hit! 4. Ha sziklák közt vezet utunk, Még akkor is hozzád jutunk S meggyőzzük a kísértetet, Ha hívedet te vezeted.