Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

házastársak felett 533 Krisztus megvigasztal, Vele lelkem jót nyert: A földi bajnak vége, Örvendezés vár rám, Korona fejem éke, S a menny lesz új hazám. Fun. 196. F. Β. Ρ. Dallama : Elég immár. (242) Én Istenem, Ifjan viszel engem Örök orszá- godba. Ifjú testem Virága megtörten Hull sötét síromba. Fiatal férjtől kell válnom, Kicsiny árvámat (-im) ajánlom Neked, Isten. 2. Vigasztald meg Szomorú férjemet, Jóságos Istenem, És szánjad meg Kicsiny gyermekemet, Kitől el kell mennem. Magad vezesd és oltalmazd, Benned találjon hű támaszt, Árvák Atyja. 3. Kedveseim, Zokogó véreim, Kikre mély gyász borult, Ne sírjatok, Szűnjék fájdalmatok, Hogy éltem sírb? hullt, Mikor pályám végéhez ért, Az Isten hív Ö tudja, mért, S magához vesz. 4. Bűneimnek, Isten kegyelmezz meg És adj bocsánatot. Egeidben Részeltess örömben, Nyisd meg te országod, S akiket most itt kell hagynom, Add majd egykor velük látnom Szent világod. Fun. 232. F. Β. Ρ. Házastársak felett. Dallama : Jézus, én bizodalmam. (86) Hogy meghaltál jó atyánk (anyánk) És tá• vozni készülsz tőlünk, Szomorú nap virradt ránk, Zápor módra hull a könnyünk. Mérhetetlen a gyászunk, Nincsen vigasztalásunk. 2. Oh ki lesz atyánk (anyánk) nékünk, Ha a sír takar be téged, Ki fog fáradni értünk, Ha nem él itt csak emléked ? Szívünk ha majd gyászol, sír, Enyhíti-e földi ír? „ 3. Atyát ott fenn találtok, így vigasztal az élő hit, Ö gondot visel rátok, Kegyelmével megőriz itt. Aki dolgát ráhagyja, Annak ő kegyes Atyja ! 4. Fogadd hát kegyelembe Istenünk, e bús csa-