Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

532 fiatal házasok felett 2. Látjuk mi fájó lélekkel, Elted mivé lett, Siratjuk is bús szemekkel Megtört reményed. A kegyetlen halál Itt részvétet talál. Kedvesid fájdalmát osztjuk, Velük együtt úgy gyászoljuk Szomorú véged. 3. Fáj szívemnek innen válni, Éltem letenni, Koporsóban sírba szállni, Messzire menni, Hiszen közöttetek, Szeretett kedvesek, Óhajtott kincs volt az élet, Melyben szívem még reménylett Örömöt lelni. , s 4. Életünknek határt szabott Az Úr végzése, A fiatalt és az aggot Hívja intése, De ha szeretetben, Istenfélelemben Végezzük be földi pályánk, Égben örök üdv vár reánk, Ez ígérete. 5. Megnyugszom hát végzéseden, Kegyelmes Isten, Kiben szívem békét leljen, Más amúgy sincsen. Oh halld meg fohászom, Esdő imádságom. Szent Fiad kereszthalála Legyen bűneim váltsága, Üdvszerző kincsem. 6. így immár én szeretteim, Elválok, megyek, Értem könnyező kedvesim, Isten veletek! Rátok ő vigyázzon, Jóságtokért áldjon ! Lépteitek irányítsa, Egykor örömre fordítsa Szenvedésteket! Mg. 67. F. Μ. K. Dallama : Szívem szerint kívánom. (221 a) Ha közelít az óra, Melyen kis világunk, Isten • hívó szavára, Itt vissza kell hagynunk: Nem tudhatjuk, mikor, hol, S mint jő el a halál; Boldog, akit mindenkor Isten útján talál. 2. Szem nem marad könny η élkül És jajszó vív eget, Hol hitveskötelékből A sír vár hü szívet, Mikor szülők kebléről Halál tép gyermeket, Árvult család egéről Lehullt napot temet. 3. Ti is most így zokogtok Nem várt halálomon, Kesergő búcsúzástok Mindent bús gyászba von; De legyetek erősek, Adjon vigaszt a hit, Hogy van jó Istenetek, Ki szeret és segít. 4. Ha rám tört is a halál, S fiatalon levert, De