Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

524 iskolás gyermek felett zsellérnek S örülvén a szép zálognak, Tartják magukat boldognak. 4. De sokat megcsal a remény, Mert a halál szíve kemény, Nem indul meg a sírásra, Azért nem is tekint másra. 5. Nem kedvez zsenge gyermeknek, Sem bús szülői szíveknek ; Durva kézzel tépdeli szét A természet kötelékét. 6. De az Űr jót tett azokkal, Mert mennyben az angyalokkal Lépnek boldog szövetségbe S élnek örök dicsőségbe', 7. Ott betegség, fogyatkozás, Kísértés, vagy botránkozás, Ily földi terhek nincsenek, Jóra fordulnak mindenek. 8. Szűnjék, szülők, könnyhullástok, Könnyebbüljön elválástok ; A könny, mely e gyermekért hull, Egykor majd örömre fordul. Dt. 563. Beliczay Jónás (1764—1845.) Dallama: Ments meg engem, Uram. (231) Η Η A Oh drága gyermekünk, Miért szomorítasz? / / Elsötétült egünk, Mély gyászba borítasz. Váratlan ütsz sebet Szülői szívünkön, Hogy már bevégezed, '/. Utadat földünkön. 2. Oh drága virágunk, Szívünk szép öröme, Hull, hogy íme válunk, Könnyűink özöne. Minékünk te voltál Mosolygó vigaszunk, S most a zordon halál, '/. Karjaiban látunk. 3. Lelkünk hol sírja el, S kinek is panaszát ? A halál így nyit fel Kunyhót és palotát; A halál még senkit Ε földön meg nem szánt, A sírba kényszerít, */. Fiatalt, aggastyánt. 4. Jó szüleim, engem Már elbocsássátok, Innen békességben Jobb honba juthatok; Az Úr adott nektek És 0 visz innen el: Ki földi vívna meg, Ί. Az ő tetszésével ? 5. Hogy kiszabadított A bűn világából, Magához szólított, Hol szent öröm honol, Hol én is majd