Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

gyermekek felett 520 12. Tanulok a mennynek élni, Sírtól, haláltól nem félni, Szebb, örök hazát remélni. 13. Ott jaj, sírás nem lesz többé, A sírhalom ott nem föd bé, Ott élünk, élünk örökké ! Dt. 568. - Sántha Károly. Dallama : Szívem keserűségét. (13) "TX a Gyenge virág életünk, Romlandó termé* OO. szetünk, Rövid pályánk határa, Elmúlunk, mint füst, pára. 2. Reggel a rózsa fénylik És míg sokan reményük, Hogy soká illatozik : Hírtelen elváltozik. 3. így a gyermek épsége, Élete és szépsége Elhervad, mint virágszál, Melyet letört a halál. 4. Ilyen a mi életünk ! Bátrak hát mint lehetünk ! Sok időt mért ígérünk, Nem tudván, ma mit érünk? 5. íme, a gyenge kisded, Kit már gyászkoporsó fed, Ily kora napjaiban Elhervadt tagjaiban. 6. Ámde nemesebb része, Lelke, el nemenyésze; Az a mennybe költözött, S él az angyalok között. 7. Ott vár, szülők, bennetek, Utána készüljetek, Ott egymásra találtok És többé el nem váltok. Dt. 562 Beliczay Jónás hőgyészi leik. (1764—18 45.) Dallama: Istentől el nem állok. (121) "7 Ζ "7 Engedjétek énhozzám A kis gyermekeket, ' Ο # . Ama mennyei honban, Nálam nyernek helyet; Ezt Jézus mondotta, Aki eljött e földre, Mint a gyermekek őre, S őket megáldotta. .. 2. Hordja őket karjain S bennük gyönyörködik ; Örvendezzünk szavain, Mennyet igér nekik. A kereszten vére, Mely huílott sebeiből, Nekik is bűneikből Lőn váltságuk bére. 3. Figyeljetek szavára, Szülők s örvendjetek, Tegyétek szent karjára Hittel gyermekitek. Ne tiltsátok őket, Mert az örök szeretet, Kiket sajátjává tett, Kívánja üdvüket. 4. Korán válnak a földtől, De rájuk az üdv vár.