Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

IV. Temetési énekek

gyermekek felett 519 2. Kis halott te, szép virágszál, Még alighogy kivirágzál, Itt e földön alig éltél: Elhervadtál, sírba tértél. 3. Itt pihensz a sír ölében, Kedveseid közelében; Mégis tőlük olyan messze, Megsiratva, megkönynyezve. 4. De hiszünk egy szebb tavaszban, Az örökben,, az igazban : Zára nyílik a sírboltnak, S föltámadnak mind a holtak. 5. Ε reményben élünk itt lenn, Valósítsd meg ezt, nagy Isten ! És megenyhül lelkünk búja, Hogy ott egymást látjuk újra ! Dt. 566. Sántha Károly. Dallama : Oh felséges Atya Isten. (95)) •j f r Elaludtál, lefektettünk ; Elhervadtál, sírba ' OO. tettünk, S beborult az ég felettünk. 2. Nem látok mást, csak a képed, Nincs más velem, csak emléked, Nem csókolhatlak már téged ? 3. Nem repülsz már az ölembe, Nem mosolyogsz a szemembe, Fényt nem hintesz éjjelembe. 4. Gőgicsélő piciny ajkad Mindörökre néma, hallgat, Csak az én búm, csak az jajgat. 5. Istenem, ne büntess engem, Ha az én nagy keservemben A lelkem sír, zokog bennem ! 6. Te vagy csupán a tudója: Mint szerettem féltve, óva, Születése napja óta! 7. Búm tengerén örömcsepp volt, Éjszakámon a szelíd hold, Lelke tiszta, mint a mennybolt. 8. Elvesztett gyönyörűségem! Ki pótolja őt ki nékem ? Hol a vígasz földön, égen ? 9. Te vagy csupán, szent vallásom, Balzsamom, vígasztalásom, Mind itt, mind a más világon. 10. Liliom a tövis között, Fehér ruhába öltözött, Múló létért nyert örököt. 11. A jó Isten akarta ezt! A szív nyer akkor is, ha veszt, Javamra lesz még e kereszt.