Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

Β. I. Kezdő és befejező énekek

DICSÉRETEK 49 Eredeti dallam. (23). Vagy : Te világ szép ékessége. (161) Mindenható, leborulva Tisztelettel előtted, Lel• kesedve, felbuzdulva Dicsőítjük szent neved. Egy porszemben bölcseséged, Egy csepp vízben dicsőséged Egyaránt kitetsző, nagy: Mindenikben jelen vagy. 2. A kis madár kellemetes Hangja téged magasztal, A mennydörgés rettenetes Szava nagynak téged vall; Keblünk szelíd óhajtása, A szélvész vad ordítása, Hirdetői, nagy Isten, Hogy hatalmad végtelen. 3. A világok sokasága Tőled vette lételét. A mi szívünk kis világa Benned leli örömét. Oh, teremtő szent Istenség, Rajtad áll fenn a mindenség ! A föld és az ég neked Zeng dicsérő éneket. 4. A természet, a nagy minden, A te remek templomod, A legkisebb fűszál ebben Neked örök oltárod : Azért buzgó tisztelettel Imádjuk mi hő kebellel, Szent Úristen, nagy neved S hirdetjük dicsőséged. 5. Ha lelkünk a föld zajából, Oh, Üram, feléd repes, Ha felszállva e világból Nyugtot odafenn keres; Örök Isten, fogadd el Atyai kegyelmeddel Híveidnek imáját S add meg lelkünk nyugalmát. Erd. ref. 36. Szilágyi Ferenc. Eredeti dallam. (24) Mely igen jó az Úristent dicsérni, Felséged• nek, oh Uram, énekelni, Szent nevedet hálával emlegetni És mindenütt e világon hirdetni. 2. Korán reggel irgalmadat éneklem, Jóvoltodról éjjel is elmélkedem; Felségedhez lelkemet felemelem És eltölti szívemet szent félelem. 3. Hatalmadat amikor meggondolom S bölcseséged elmémmel megfontolom : Dolgaidat oly nagyoknak találom, Hogy imádva leborulok s csodálom. 4. Sokan vannak, kik ritkán emlegetnek S nem engednek a te szent beszédednek ; Azért gyakran bűneikben elvesznek S azok miatt a kárhozatba esnek. Evang. Ker. Énekeskönyv. 4