Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

514 a végső dolgok gosznak csendesen. Kiknek sírját virággal hintem S könnyharmattal öntözgetem: A jók mind várnak már oda, Hol napunk le nem megy soha. 5. Addig,Atyám, mosd hófehérre, Az én bűnbánó lelkemet! Ártatlan Báránv drága vére, Gyógyítsd meg sok nagy sebemet! S túl bujdosásom árnyain Szálljak fel hitem szárnyain ! Dt. 600. Sántha Károly. Dallama: Tündöklő hajnali csillag. (152) A szent boldogság lelkemet Eltölti, Uram, « szívemet,. Ha mennybe felemelem, Hol, mint tartja ígéreted, Üj csodáit szemlélteted Kegyességednek velem. Jobban Lobban Szeretetem, tiszteletem szent lángokkal S áldlak felségesb hangokkal. 2. Ott nem lesz többé fájdalom, Búbánat, gond, aggodalom, Nem uralkodik halál. Lelkünk, mely itt gyakran sóhajt, S csendes révpartot vár, óhajt, Örök nyugalmat talál. A bűn Megszűn Szemeinket, szíveinket vakítani, Boldogságunkat rontani. 3. Ott, ott, a szentek szentében, Dicsőültek seregében Boldog öröm lakozik; A szívünk néked, Atyánknak, Urunknak, igaz bíránknak Szentebb tűzzel áldozik. Mely nagy S jó vagy, Ott bővebben, teljesebben megismérjük, Neved méltóbban dicsérjük. 4. Oh tiszta, szent szeretetnek, Angyali kegyes életnek Tökéletes hazája! Hol együtt lesznek mindenek, Akik itt szentül éltenek, Oh égiek pályája! Én is, Én is Odajutok, ha jól futok, szép célomra, Ha főgondom lesz főj ómra. 5. Ott meglátom Jézusomat, Legigazabb barátomat, Ki vérét ontá értem, Kit már itt Üdvözítőmnek, Minden jóra vezéremnek, Megváltómnak ismértem. Akkor Én por Boldog leszek, szentül teszek tiszteletet Annak, ki adott életet. Dt. 598. F. Zábrák Dénes. Dietrich János