Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

istenországa 511 Örökké ! Időtlen idő, Annak mily igen rémítő, Aki jut éjjelébe. Uram, ha erre gondolok, Szívem megreszket s háborog. 2. Nincs e világon fájdalom, Mely meg ne szűnnék egykoron, Nincs, mely ne érne véget; De jaj, mindörökkévaló A féreg, a meg nem haló, Olthatlan tűz, mely éget: Ez a pokol, a gyötrelem, A kárhozat, a végtelen. 3. Örökké! Hasson szívedig! Jaj annak, aki vétkezik, S nem hajt az Űr szavára! Jaj annak, ki őt megveti, S a gonoszokat követi: Jut rémes éjszakára, Melynek vége nem lesz soha. Imádkozz', hogy ne juss oda! 4. Atyánk, kinek kegyelme nagy, Kérünk téged, minket ne hagyj, Jó vagy te és irgalmas. Minket utadra édesíts, Igaz megtérésre segíts, S szent Fiadért irgalmazz ! Add, a kegyelem ideje Bűnbánattal legyen tele ! 5. Örökké! Oh mennydörgő szó, Bűnös szívet általható Éles tőrként. Örökké! Miíy iszonyú a gyötrelem Annak, kinek nincs kegyelem És bűnbocsánat többé. Atyánk, ki értünk onta vért, Irgalmazz az Ür Jézusért! Dt 589. F. Sántha Károly. Ríst János. Istenországa. Dallama : Hogyha mi számos áldást és jót. (209) 1F/ Mit földi szem még soh'se látott, Fül nem hal* 30« lott, szív nem képzelt, Olyan felséges szép országot, Békességes, boldog édent Készít nekünk Jó Istenünk; Hol mindent elnyerünk, Mit az Ür ígért, Dús érdemiért Az egekben. 2. Vándor nem néz oly sóvárgással Rég látott otthona felé j Gyermek sem fut oly ujjongással Hőn szeretett anyja elé, Mint mi vágyunk, Szomjan várunk, Epedve kiáltunk A sok bűn láttán Amaz üdv után, Mely ott vár ránk.