Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

a kegyes élete és halála 497 reája; De aki a közjónak élt, Istenében hitt és remélt, A sírba nyugodtan száll, Nem árt annak ' a halál. 2. Ékeskedő erényeit A mély sír el nem zárja, Maradandó jó tetteit Örök dicsőség várja, Az utódok emlékében Él, amit tett életében. Ényészet ül porain, De áldás lesz hamvain. 3. Add, Istenem, hogy szüntelen Én is hozzád hajoljak, A világ és a test ellen Nemes harcot harcoljak, Érényekkel ékes legyek, Mennél több jót s hasznost tegyek ; S ha elvégzem éltemet, Áldják jó emlékemet. Bcs. 285. Haan L. Dallama : Jer, temessük el a testet. (247) Mily gyarló az ember, míg él! Por, hamu és hulló levél. Mégis telve tervvel, vággyal . ... És nem gondol a halállal. 2. Az ifjú fényes jövendőt, A férfi még sok esztendőt, S az agg, ki rég megérett már, A sok nyárhoz még egyet vár. 3. Ne mondd azt, hogy mindenkoron A halálról gondolkozol ; Csak, ha Istenhez vitt téged, Halál titkát akkor élted. 4. Míg mennyország felé megyünk, Az Úr akarja, jót tegyünk, Hogy amott bőven arassunk S nyugodtan számot adhassunk. 5. Csak az, aki Isten szerint A bűnt kerüli s bánja mind, S szívét szeretet hatja át, Ott túl csak az lel szebb hazát. Mg. 13, Gellert K. Dallama: Mint a szép híves patakra. (212) Halhatatlan jobb részemnek Hit a legszebb • fegyvere, Sötét síron, zord halálon Bizton győzhetek vele. Bár leteszem éltemet, Sírnak adom testemet, Lelkemnek vezérfáklyája Ö lesz ama jobb hazába. Evang. Ker. Énekeskönyv. 32