Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

Β. I. Kezdő és befejező énekek

DICSÉRETEK 47 Dallama : A nap elmúlt. (112) Óh felséges Űr, mi kegyes Istenünk, Mily csu• dálatos a te neved nekünk, Dicsőséged felhat a nagy égre S teljes vele a föld kereksége. 2. Dicsérnek téged még a csecsemők is, Ajkukon hordják nagy nevedet ők is, Kikkel megejted az ellenséget S a bosszúállót megszégyeníted. 3. Amikor látom a te műveidet, A napot, holdat, a csillagos eget, Csudálva kérdem : mi itt az ember, Hogy rá gondolsz s megáldod ezerszer. 4. Kisebbé tevéi bár az angyaloknál, De bennünket is te felmagasztaltál, Mi ég alatt és a föld felett él, Minden teremtést alánk rendeltél. 5. Felséges Isten, mi kegyelmes Urunk, Szent színed előtt ime leborulunk, Mely igen nagy a te dicsőséged, Örök hálával áldunk mi téged. Dt. 6. A Vili. zsoltár. Szenczi Molnár Albert. Eredeti dallam. (20) Dicsérd, én lelkem, a dicsőség örök királyát, • Szállj fel trónja elé és zengj neki buzgó hálát. Tanít a föld, Ég csodái odafönt: Mind az ő nagy nevét áldják. 2. Dicsérd az Urat, ki mindent oly bölcsen intézett, Aki hatalmának szárnyán hordozott és védett, Nagy irgalmát Árasztja mindennap rád, Áldását mindenütt érzed. 3. Dicsérd őt, ki oly csodásan alkotott meg téged; Tőle nyer a tested erőt, lelked üdvösséget. Gond s baj között Balsors mikor üldözött, Híven takargatta élted. 4. Dicsérd őt, kinek szerelme rád harmatként árad, Áldással ő koronázza szorgalmas munkádat. El ne feledd, Mennyi jót tesz teveled, Többet, mint amit szív várhat. 5. Dicsérd őt, mert boldogok, kik őbenne remél-