Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

482 a végső dolgok szem, amely ne könnyezne. Tied szívünk dobbanása, Érted szemünk könnyhullása. 2. Nehéz téged eltemetni, Nem is lehet elfeledni. Ajkunk nevedet kiáltja, De panaszunk mindhiába. S könnyeink bárhogy omolnak, Át kell adni, át a pornak. 3. Sírva szálljon fel az ének, S könyörögjön Istenének, Enyhülésért és vigaszért, Sebzett szívre gyógybalzsamért. Élők, holtak édes Atyja, Hisszük, szónkat meghallgatja. Mg. 68. Dallama : Az én gyászom mérhetetlen. (é4) Kedvesim, Isten veletek, Mindenkitől búcsút • veszek. Az óra üt, mind itt hagylak, A jó Istennek ajánllak. 2. Közületek távozom már, Sírom megnyílt és várva vár. Sötét, zord ágy, hol nyugoszom, De megszentelte Krisztusom. 3. Ó én kedves barátaim, Jó szüleim, szomszédaim (Forrón szeretett hitvesem, Gyermekeim, minden hívem), Órájában a válásnak A jó Istennek ajánllak. 4. Ifjúságban állandó nincs, Erő. szépség, csalóka kincs ; Ma egészség, holnap halál, Semmivé lesz, miben bíztál ! 5. Kedveseim, ne sírjatok. Istennek hálát adjatok, Hogy földi nyomorúságért Cserébe adja ég üdvét. 6. Sokalta már keresztemet, Égi dicsőségbe emelt, Nem hagy senyvedni ínségben, Amelyből volt részem bőven. 7. Ajánllak az ég Urának, Mert már többé nem láthatlak. A halálra gondoljatok, Fogadni készen álljatok. 8. Segíts meg, jóságos Urunk, A világtól elforduljunk És egykor hozzád érkezzünk, S veled együtt örvendezzünk. Fun. 112. F. Β. Ρ.