Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

480 a végső dolgok és unokák, Az ősök és a testvérek : Milyen véget értek, Akik eddig éltek ? Mindannyian sírba tértek. 2. Isten e célt tűzte ki Az emberiségnek, Úrnak, alattvalónak, Királyi felségnek : Akik megszülettek, Ifjúnak, öregnek, Halniok kell mindeneknek ; Se fényes tisztsége, Se nagy dicsősége Senkit ettől meg nem menthet. 3. A halál azt akarja, Hogy semmivé válljunk, Semmit nem ér uralmunk, Sem fiatalságunk ; Mindenki jól teszi, Ha eszébe veszi, Mi az, ami reája vár ; Mert senki se tudja, Mikor és hol sújtja S ragadja el őt a halál. 4. A kegyelem ideje Míg el nem fogy s meglesz, Bűnbánatra gondoljunk S kiáltsuk Istenhez : Urunk és Istenünk, Hozzád esedezünk, Minden bajtól óvj meg minket ; Tehozzád sóhajtunk, Könyörülj mirajtunk S bocsássad meg vétkeinket ! Tr. 912. F. V. J. Eredeti dallam. (221 o) "Jf\Á Szívem szerint kívánom Utolsó órámat, Mert » szüntelen szorongat A bú, gond és bánat. Elindulok örömmel, Várván jutalmamat, Melyet Jézus számomra A mennyben tartogat. 2. A bűntől és haláltól Megváltál engemet, Jézus, szent véred árán Szerzéd meg üdvömet. Nem rettent már halálom Es semmi félelem, Nyugalmamat tebenned, Jézusom, meglelem. 3. A kedvére élőnek Keserű a halál, De én várom nyugodtan, Ha jön, készen talál. Tudom, ott fenn a mennyben Dicsőbb lesz életem, Azért még a halál is Nyereség énnekem. 4. Ez a világ magához Ám vonja szívemet, ígérjen bár bőséggel Gyönyört és kincseket: Engem tőrbe nem ejthet Már semmi földi jó, Az ég jutalma örök, Más minden elmúló. 5. Elválni kedvesinktől Fájdalmas és nehéz, De