Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

keresztben 457 2. Éjjel-napal hulló könnyem Énnekem a kenyerem, A midőn azt kérdik tőlem, Hol van az én Istenem ? Ezen mélyen bánkódom És házadat óhajtom; Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben. 3. Mért csüggedsz hát, oh én lelkem, Mért keseregsz oly nagyon ? Bízzál, nem hagy el az Isten, Megvigasztal egy napon ! Szent arca ha rád tekint, Bízzál, megsegít megint ; Oh én kegyes jó Istenem, Mit kesereg az én szívem ! 4. Sebessége árvizeknek És a zúgó nagy habok Fejem felett megütköznek, S már-már összeroskadok : Uram, hozzád esdeklek, Mert gyógyulást szívemnek Ε porig lesújtó gyászban Csak te adhatsz, én kőszálam ! 5. Mért csüggedsz hát, oh én lelkem, Mért keseregsz oly nagyon ? Bízzál, „nem hagy el az Isten, Megvigasztal egy napon! Ö nyújt majd szemlátomást Szabadulást, gyógyulást, Megmutatja nyilván nekem, Hogy csak ő az én Istenem ! Dt. 356. Szenczi Molnár Albert zsoltárfordító (1574—1633). Dallama : Ki dolgát csak Istenre hagyja. (210) /ift Nagy keresztben közelebb a menny. Ki fölO / U. dön mitsem szenvedett, Nem ismeri Istent, magát sem, Nem vár mennyet, s ítéletet. Boldog csak az, kit idelenn Kereszttel próbál az Isten. 2. Nagy keresztben erősebb a hit, A küzdőnek juthat pálma, A szőlőből csak a prés szorít ízes italt a pohárba. A hit úgy nő a keresztben, Mint gyöngy a zajgó tengerben. 3. Nagy keresztben ég a szeretet, Növekszik, mint szélben a tűz. A jólétben ereje veszhet, De szenvedőket egybefűz. Kereszt úgy szít szeretetet, Mint ráöntött olaj tüzet. 4. Nagy keresztben nő a reménység, S az meg nem szégyenül soha, Akkor látod, ha nagy az ín-