Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

betegek énekei 447 2. Véres csaták, dúló harcok Ezer évig újultak, Tatár, török és labancok : Mind fajtánkra zúdultak. Muhi puszta és Mohács, Világos és annyi más : Átok verte nemzetünket, S telt poharunk Trianon lett! 3. Mégis itt, a Kárpát alján Becsületünk fenn ragyog, Duna mentén, Tisza táján Vívnak, élnek magyarok ! Istenben bizodalmunk, Szép reménnyel álmodunk, S a honért halt hősök felett Virraszt elszánt emlékezet. 4. Nem vesz el, mit látott Sabác, Gorlice, Limanova, Négy táj felé megvívott harc, Hadifogság nyomora, Doberdó és Piave Minden pokla, keserve ! Nem, nem lehet, jó Istenünk, Hogy kegyelmed ne nyújtsd nekünk ! 5. Nagy eszméknek nagy hősei, Pihenjetek csendesen, Jövőnk szent előőrsei, Nem feledünk sohasem. Honn, vagy bárhol nyugosztok, Velünk egy az álmotok : Isten, bár most kezed büntet, Tedd még naggyá nemzetünket ! Β. P. 13. Csapások idején. Betegek éneke!. Dallama: Gondviselő édes Atyám. (12é) Atyám, űzd el bús éjszakám, Szép napodat • derítsd reám, S add, verjen bennem gyökeret A hozzád való szeretet. 2. Szívem nyugalomért eped, És várja segedelmedet ; Ne várj, Uram, soká vele, Mert lelkem elcsügged bele. 3. Gyógyítsd meg ezt a bús szívet, Erősítsd meg térdeimet; Lásd megfáradt lelkem baját, Halld meg epedő sóhaját. 4. Méltó hozzád nem lehetek, De amióta szenvedek : Gyarló szolgádnak kebele Hittel, hálával van tele.