Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

356 A KERESZTYÉN EMBER ÉLETE 5. Jeruzsálemnek évszázadokon át Küldte az Isten a próféták sorát; Végre elküldte egyetlen szülöttét; Azt is megölték! 6. És Jeruzsálem hova lett végtére ? Isten haragja őt is utóiérte: Kő kövön benne meg nem maradhatott : Elpusztíttatott. 7. Szörnyű példák az Isten haragjára És mi még ma is mit se adunk rája; Pedig nekünk szól elriasztásunkra S okulásunkra. 8. Krisztus megmondta, hogy jövetelére Mily jelek jönnek a földre, az égre: Háború, kórság, éhség támad ebbül, A föld megrendül. 9. Szerte e földön minden hivatásban Nagy a romlás a sok bűn kovászában; Bár Mózesük és prófétáik vannak: Rá se hallgatnak! 10. Mindezekért mi azt kérjük epedve, Krisztus, ha eljössz a végítéletre, Légy irgalmas és vezess országodba, Dicső honodba. Tr. 515. F. V. J. Dallama : Uram Jézus, fordulj hozzánk. (11) Bűnös lelkem hozzád siet, Szomjazza bő - kegyelmedet, Vigasztald meg, én Jézusom, Magam neked ím átadom. 2. Oh szánd meg gyarló voltomat, Ha csüggedek, nyújtsd jobbodat. Emelj magadhoz, bennem élj. Óvj lelkeddel, ha ér veszély. 3. Maradj velem, hív pásztorom, Vezérelj égi utakon, Mutass a mennybe jobb hazát, Ahol kegyelmed nyugtot ád. Dt. 28. Melanchton Fülöp (1497—1560.) Dallama: Uram, rosszul cselekedtem. (194) Életemben nem ér véget, Tart a küzdés hol• tomíg, Megejtő bűn, tenger vétek Gáncsol és sujt a porig. Testem börtöne lelkemnek, Forrása sok gyötrelmemnek, 2. Sátán tövisét hordozom Erőtelen testemben,