Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

354 A KERESZTYÉN EMBER ÉLETE 2. Szívből fakadt hálát adok Éltem minden tet­tével A te igaz szolgálatod Alázatos lelkével ; Add, hogy mindig akkép éljek, Amint a te tisztességed Tőlem is megkívánja ! 3. Óvj meg minden kísértéstől, Bűnre hajló lé­lektől, Kevélységtől, irigységtől. Megalázó tettektől; Nincs itt mivel dicsekedni, Mert mindenben soha senki Tökéletes nem lehet. 4. Ε magasztos égi szentség Hassa át a lelkemet S indítson a kötelesség Végzésére engemet : Ez új engedelmességben Add, Uram, a földön élnem Ha­lálomnak napjáig ! Tr. 1030. F. V. J. 9. Á keresztyén ember élete. Önismeret. Dallama: A nap elmúlt. (112) Ki # vagyok én, oh add jól megértenem, S • megfontolnom e nagy kérdést, Istenem! Aki magát jól meg nem esméri, A bölcseség célját el nem éri. 2. Te engemet teremtettél képedre, Hogy minden­ben éljek tisztességedre. De vájjon én, örökös sa­játod, Tisztellek-e, mint tőlem elvárod? 3. Keresztyénnek neveznek és tartanak, De van-e bizonysága napjaimnak. Hogy serényen járom azt az utat, Melyet Jézus szép példája mutat. 4. Te mindent tudsz, látod szívem örvényét, Ma­gad segélj, hogy életem ösvényét Figyelmező szem­mel vizsgálhassam S magam minden rossztól tar­tóztassam, 5. Mint tudná az munkálni javulását, Ki nem látja saját fogyatkozását ? Megismerni magát oly bölcse­ség, Mely nélkül nincs keresztyén kegyesség. 6. Ha híjával vagyok, add ezt tudtomra, Fordíts

Next

/
Thumbnails
Contents