Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

308 világ, ember, bün gonoszt ne szóljon, Mert úgy sért és gyötör Mást a súsárló nyelv, Mint az átverő tőr. 6. Kik csúfolódóknak Gőgős székében ülnek, Bűnök fertőjébe Azok könnyen merülnek. Őrizz meg, Istenem, A rágalmazástól, Ne vétsek szavammal, S ne szenvedjek mástól. Rd. 376. Dallama : Szívem szerint kívánom. (221 a) A Af\ Fáj, hogy gyakran láthattam Sok ember csúf vétkét, Keresztyénhez méltatlan Mértékteienségét; Már az a nap jelent meg Az idők méhéből, Melyet Jézus jelentett A világ végéről. 2. így volt Noé idején, Mámorban lakoztak, S kicsiny és nagy, ifjú, vén : Bűnt bűnre halmoztak ; A vízözön váratlan Mindet elragadta, Nem maradt megtorlatlan Vétkük áradatja. 3. Óvatosság, okosság Jézusunk intelme, Hogy undok iszákosság Szívünk ne terhelje ; Ember, lásd be, mit értett Urunk e szavakban, Hogy a végső ítélet Ne érjen váratlan. 4. Mérsékletre vigyen el Az emberméltóság, Hogy minket így felemel Az isteni jóság; Legyen szívünk e végből Istennek temploma, Magunkat ez értéktől Ne fosszuk meg soha! 5. Paráznaság, gyilkosság, Viszály és más baj itt Mind, mind az iszákosság Bűnéből származik; Ez az oka, gyökere Mindenféle rossznak : El is pusztul mind bele, Akit elkárhoztat. 6. Szellemed, jó Mesterünk, Legyen mibennünk is ; Utáltassa meg velünk Ezt is, meg más bűnt is; Hogy a hitből bőséges Gyümölcsöt teremjünk S tehozzád a szépséges Mennyországba menjünk ! Tr. 616. F. V. J. Tranovszky György. Dallama : Jer, dicsérjük Istent. (16) Uram, ki engeded, Hogy rám szálljon áldá• sod, Tudod, hogy szerencsém, S minden jóm