Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

jézus követése 277gettél; Oh, én édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Add, hogy én is szeresselek S mindvégig a tied legyek. 4. A te szent igéd vezessen Életemnek utain, Tanítson élni helyesen, Ha jól folynak napjaim; Oktasson bölcseségre, Keresztyén kegyességre, Elmémben az világítson, Hogy a bűn el ne csábítson. 5. S ha szenvedek, szereteted Vigasztalja szívemet; Erősítse ígéreted Boldogító hitemet: Hogy időm itt ha eljár, Koporsóm majd ha bezár, Magadhoz véssz te engemet, És üdvözíted lelkemet. Dt. 417. Jézus követése. Dallama : Jézusom, ha reád nézek. (62) Vagy : Mint a szép híves patakra. (212) QQO Jézus, emberszeretetnek Tökéletes példája; 070. Üdvössége a lelkeknek, Istennek szent báránya, Semmitől sem rettentél, Sőt halált is szenvedtél. Mint érjem fel hűségedet, Mint dicsérjelek tégedet ? 2. Szüntelen abban fáradtál, Hogy megmentsd a lelkeket, Mindeneket befogadtál, Kik megbánták vétküket, Az értetlent oktattad, A restet hívogattad, Gyógyítottad hű orvosként Jók és rosszak baját, hitét. 3. Jóságoddal más javára Lankadatlan munkáltál, És jót tettél szertejárva, Ám jutalmat nem vártál. Kik gúnyoltak kínodnál, Azokért imádkoztál; Hol volt, hol van ily szeretet ? Ki élt ily nemes életet ? 4. Nyájas alázatosság volt Erényid koronája, Nem vesztegetett, nem bájolt Világ tündérpompája. Szent Atyádnak engedni, Minket mennybe vezetni: Ez volt célja életednek, Kedve ebben telt szívednek. 5. S hol van, aki meghálálja Ama nagy irgalmadat, Meüyel te, lelkünk királya, Feláldozván magadat, Értünk kínos halálra Mentél a keresztfára,