Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

260 a fiú Mindenki a keresztjét, S tagadja meg magát. Dicsőségbe mennie Krisztusnak így kellett, Mert az Atya nékie Meg nem kegyelmezett. 7. Add, hogy veled maradva, Híven kövesselek, És utadon haladva, Hordjam keresztemet. Sátántól mit se félve, Adj erősnek lennem, S örökre veled élve Lakoznom a mennyben. Tr. 119. F. V. J. Prázsszky Lukács. lézus megváltónk. Dallama : Béke legyen. (18) *> jr r A próféták megmondották, Atyáinknak megjósolták, Hogy Jézus Krisztus eljövend S bűnünkért szenved, ő a szent. 2. Még nem is sejté e világ S már ők ezt lélekben látták. Ézsaiás nyilván mondja: Ο rajta van bűnünk súlya. 3. Csodájatos nagy dolog ez ! Isten fiának nem kedvez'; Álnokságunkért őt veri És ő békén el szenvedi. 4. Isten haragja volt rajtunk, Vakon vesztünkbe rohantunk; Jézus lett értünk áldozat, S ím üdvre vált a kárhozat. 5. Míg drága vére porba hull, Kő megreped, nap elborul, Az ég s a föld gyászolva sír, És megnyílik a néma sír. 6. De mi intését fogadván, Sírjunk, nem az ő halálán, Hanem azon, hogy vétkeztünk S ily kínt neki mi szereztünk. 7. Áldjuk e kegyes Főpapot, Ki szerzett bűnbocsánatot ; S minket magával mennybe visz, Mily boldog az, ki benne hisz ! 8. Mindvégig Főpapunk marad, Isten fiaivá avat, S mint szent s igaz Melchisédek, Nyújt lelki ételt népének. 9. Jézus, keserves kínodat, Engesztelő halálodat Hálás szívemben őrizem, Neked szolgál élő hitem.