Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

III. Az egyházi esztendő többi része

186 VASÁRNAP REGGEL ellened Könnyelműn s gondatlanul, Tekints szívem bánatára S arra a buzgó imára, Melyet most áldozatul Adok, Nyújtok Kegyelmedért, türelmedért, mellyel hozzám Voltál egész éltem folytán. 4. Add, most is e szent ünnepen Szent igédből merítenem. Mi üdvömet munkálja, Hogy mindez az én szívemben Hasznos gyümölcsöt teremjen, S ne legyen csak puszta szó; Engedd, Tőled Erőt nyernem s növekednem az erényben, Neked tetsző kegyességben. Bcs. 324. Dallama : Szívem szerint kívánom. (221a) OC<í Szívem, buzogj hálákat, Az Úr vigyázott rád; ^1· Zengj nyelvem, zsolozsmákat Annak, ki reggelt ád ; Zengj örvendező szóval Felvirradásodért, Fizess kegyes adóval Megújulásodért. 2. Atyai jóságával Elhalmoz bennünket, A csendes éjszakával Borítja földünket; Az éji pihenéssel Ont új erőt belénk, S a hajnal ébredtével Szebb fényben néz felénk. 3. Az éjnek árnyékában A hívek pihennek, Bízván szent oltalmában Az erős Istennek; A bűnösöknek is ád Megtérésre időt, Hogy látván nagy irgalmát, Dicsérjék, áldják őt. 4. Hívek, kik új erőben Ma felserkentetek, Szenteljétek elsőbben Az Úrnak szívetek; Kik bűnös úton jártok, Ti szerencsétlenek, Míg nem sujt karja rátok, Keblére jöjjetek. 5. Jóvoltod, édes Atyám, Túlhat az egeken ! Megújulva árad rám Minden új reggelen. A nap s éj változása Hirdeti hűséged ; Oh minden jók forrása, Ki ne áldna téged! 6. Jóságod által lettem, Uram, ami vagyok; Amit csak tőled vettem, Mindent reád hagyok. Mi legyen köszönetem, Mely tehozzád kötne ? Hálás lelkem s életem Téged áld örökre. Dt. 61. Kis János püspök. (1770—1846.)