Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

136 húsvét zengedezzünk, Mert bétölt ígérete ! Koporsóban nem maradott, Dicsőséggel feltámadott S örökké tart élete. Vegyük, Tegyük Tanítását, szent vallását vezérünknek, Nyugalmat ez ád lelkünknek. 3. Már itt boldog, ki benne hisz, S egykor magához mennybe visz, Hol örökké vígadunk. Bár bomlik testi sátorunk, Bár széjjeloszlik is porunk, Miként ö, feltámadunk. Ne félj, Csak élj Tetszésére, ád végtére üdvösséget, Végnélküli dicsőséget. Dt. 219. Kis János, püspök (1770—1846.) Dallama: Jézus, én bizalmam. (86) Jézus él! Én is vele, Hol van, oh halál, ha• talmad ? Jézus él! Sír éjjele Csak új reggelig takarhat. Ott leszek, hol Uram van, Ez az én bizodalmam. 2. Jézus él! Sír nem temet, 0 országol mennyen s földön; Megdicsőít engemet, Hogyha pályám hűn betöltöm. Lesz Istennél jutalmam, Ez az én bizodalmam. 3. Jézus él! Már el nem vesz, A ki bűnét bánja mélyen, Az Isten kegyelme ez, Hogy a bűnös mind megtérjen. Krisztus én nyugodalmam, Ez az én bizodalmam. 4. Jézus él! 0 az enyém, S én övé vagyok egészen ; Mi sem rémít, érzem én, Hogyha szívem tiszta lészen, Csak Uramnak őt valljam; Ez az én bizodalmam. 5. Jézus él! Oh nincs kétség : Nem szakaszthat el őtőle Sem magasság, sem mélység, Sem szerencse, sem bűn tőre. 0 erőm és oltalmam : Ez az én bizodalmam. 6. Jézus él! Már a halál Nem egyéb, mint édes álom. Lelkem boldog helyre száll, Mikor innen el kell válnom. Hittel zengjed, én ajkam: Jézus, én bizodalmam! Dt. 216. Gellert Keresztély (1715-1769.)