Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

126 NAGYPÉNTEK Dallama : Ki dolgát csak Istenre hagyja. (210) Elszenderült ! Elvégeztetett ! Harc után bé- kéhez jutott, Békéhez a békefejdelem, Az életnap lenyugodott, S mint ítélet az éj felett, Hangzik az „elvégeztetett !" 2. S elmondván, hogy „elvégeztetett", Elnémul az örök ige. Az élet körét sír fogja be, Megtörött a hűség szíve, A munka befejeztetett ! Hangzik az „elvégeztetett !" 3. Bűneim, mert „elvégeztetett", Többé ne kárhoztassatok, Mert a Fiúnak vére által Immáron megváltattatok ! A béke akkor köttetett, Amidőn „elvégeztetett," 4. Lelkem fő vágya, Üdvözítőm, Te megdicsőült szeretet, Engedd, mire angyalok vágynak, Hozzád simulni szivemet; Mely hogy halálba nem veszett, Oka az „elvégeztetett !" 5. Add, hogy lélekben sírkövedre Hajtsam le fáradt testemet, S onnan kiáltsam a halálnak, Ha megkívánja lelkemet: Úgy zárom le az életet, Hogy minden „elvégeztetett !" Bcs. 50. Dr. Székács József. Eredeti dallam. (74) Immár vége ! Oh szent ige, Jézus, lelkünk • üdvössége, Te, ki annyit tűrtél érettünk, S bűnhődtél, holott mi vétettünk : Kiszenvedtél már, S a harc után vár Csendes béke, Immár vége ! 2. Immár vége ! Ε jós ige Mindenkép úgy teljesült be, Ahogy a próféták jósolták Bűneinkért Jézus megholtát. Népét megváltva Égi hónába Visszatére, Immár vége ! 3. Immár vége : Örömige ! Küldetését úgy tölti be, Hogy nékünk földi vándoroknak, Kik bűnt vetnek s halált aratnak, A szenvedőknek Nyeresége Ε szó : vége ! 4. Immár vége : Komoly ige ! Múló a föld dicsősége. Amikben itt kedvet találtok, Elhagynak a re-