Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

122 böjt 2. Ha a gonosz kívánságra Hajol a test és a vér És a romlottság útjára Inkább, mint a jóra tér; Vagy ha Sátán tőrbe csal Csábító szavaival: Állj előttem sebeiddel, Jöjj és megrontómat űzd el. 3. Ha e világ csalogatja Örömökkel szívemet S édességgel kínálgatja A tiltott gyümölcsöket: Add, hogy a kísértetet, Mielőtt megejthetett, Meggyőzhessem, rágondolva Értem szenvedt halálodra. 4. Minden földi szenvedésben Erőt adnak sebeid, Ha tebenned elrejtőztem, Ε világ nem keserít. A gyógyító balzsamot Te mindenkor meghozod ; Mindent megadtál te nékem, Halálod lett üdvösségem. 5. Jézus, te vagy reménységem, Te meggyőzted a halált, Megszégyenült ellenségem, Bősz fullánkja már nem árt; Mert habár meg is halok, A sírban nem maradok, Te fölkeltesz új életre, Te elvezetsz üdvösségre. Dt. 184. Hermann János. Dallama : Jézus, szenvedésedről. (156) A halált, oh Jézusom, Te is elszenvedted, • Légy példám, ha én vívom A végső küzdelmet. Ha bűn tőre megsebez, Kétség gyötri lelkem, S bánat árnya elfedez : Te virrassz felettem. 2. Jézus, vérző szent sebed Mutasd oldaladon, Vigasztalj, ha szenvedek S könnybe borúi arcom. Bátoríts, ha alkonyat, Éj homálya föd el, Könynyítsd végső harcomat, Öh légy hozzám közel. 3. Megváltóm, maradj velem, Légy vigasztalásom, Ha szorongat félelem S terhes bujdosásom. Végső nehéz sóhajod Engem erősítsen És ha szívem nem dobog, Érdemed segítsen. 4. Jézus, éltem világa, Tőlem el ne fordulj, Légy lelkemnek csillaga, Ha napom elborul. Jézus, légy te oltalmam A sír éjjelében, Rendületlen támaszom, Örök üdvösségem. Dt. 186.